Munka- és bérügyi kézikönyv [antikvár]

Az új Munka Törvénykönyve kiadását a gazdasági irányítás reformja tette szükségessé. Az új törvénykönyv azokra a követelményekre épül, amelyeket az MSZMP Központi Bizottságának a gazdasági mechanizmus reformjára vonatkozó határozata jelölt meg. Ennek megfelelően jelentősen megváltozott mind a szabályozás rendszere, mind annak tartalma. A szabályozás rendszerénél az az alapvető elv került érvényesítésre, hogy a központi szabályok csak az elvi jelentőségű kérdéseket rendezzék, a részletes és konkrét szabályozás pedig a gazdálkodó szerv hatáskörébe tartozzon. A szabályozás tartalmi szempontjából az az elv valósult meg, hogy a részletes központi szabályok megszüntetésével a vállalatok, szervek önállósága, de egyben felelőssége növekedjék. Az új Munka Törvénykönyve és végrehajtási rendeletei 1968. január hó 1. napjával léptek hatályba. A jogszabályoknak a hatálybalépését követően most legfontosabb követelmény az, hogy mind az intézetek vezetői, mind maguk a dolgozók is megismerjék az új szabályokat. Ennek érdekében vált szükségessé az új munka- és bérügyi kézikönyv kiadása, illetve az előző teljes átdolgozása. Az új kézikönyv célja egyrészt az, hogy az intézeti munka- és bérügyi dolgozók szakmai képzését szolgálja, másrészt segítséget nyújt a vezetőknek a munka- és bérügyi kérdések eldöntésénél. Célja továbbá az útmutatás az egyes, a gyakorlatban előforduló legfontosabb munka és bérügyi feladatok végrehajtására, ezekben az egységesség, az egyöntetűség biztosítása. A kézikönyv szerkezetileg három részből áll: az első rész A munkajogi szabályok alkalmazása", a második rész A munkaidő felhasználása", a harmadik rész A munka díjazása és a gazdálkodás". A csoportosítás célja az volt, hogy egyrészt az azonos tartalmú kérdéseket egybehozzuk, másrészt az áttekinthetőséget így a gyakorlati alkalmazásnál elősegítsük. A három részen felül, a kézikönyvhöz Függelék" is csatlakozik.