Munkajog a gyakorlat nyelvén [antikvár]

KITEKINTES AZ EURÓPAI JOGBA Az Európai Közösség saját joggal, az ún. „európai" joggal, másképpen „közösségi" joggal rendelkezik. A közösségi jog az alapító szerződések, kormányközi megállapodások, a közösség szervei - intézményei - által létrehozott rendelkezések; másrészt a tagállamok közötti szerződések, jogi alapelvek, bírósági esetjog, ajánlások, állásfoglalások összességét jelenti. A közösségi jog határozza meg a közösség és a tagállamok jogrendje egymáshoz fíiződő kapcsolatát. Ennek lényege szerint vannak olyan - a fontosabb szerződésekben szereplő - hatáskörök (jogkörök), amelyekben a közösség kizárólagosan jár el, kizárólagos joghatósággal rendelkezik, e kérdésekben a nemzeti hatóság nem járhat el. A nemzeti szervek dönthetnek olyan jogkérdésekben, amelyek a közösségi jog adott fejlődési szintjén még nem tartoznak a közösségi szervek kizárólagos hatáskörébe, illetve olyanokban, amelyekben a nemzeti rendelkezések a közösségi jogot egészítik ki. A nemzeti jog önálló, független olyan feladatoknál, amelyek a szerződések, illetve az Európai Unió célkitűzései, sajátosságai folytán a tagállam hatáskörében maradnak. A közösségi joganyag a csatlakozást követően „belső joggá" is válik; egy részét az államok külön intézkedéssel veszik át, míg más részénél ilyen külön intézkedés nem szükséges. A közösségi jog az egyént, a tagállamok állampolgárait is különféle jogosítványokkal ruházza fel, ezek alapján - egyebek mellett - keresetet indíthat az Európai Közösség Bíróságánál,