Munkajogi kézikönyv [antikvár]

I. fejezet A munkajogi szabályozás alapelvei és célja A munkajogi szabályozás legáltalánosabb kereteit és elveit az Alkotmány (1972. évi I. törvény) határozza meg. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezéseiből a munkajog alapelvei a következőkben összegezhetők: a) A munkához való jog [Alkotmány 55. § (1) bek.]. Ezzel összhangban mondja ki az Alkotmány 14. § (2) bekezdése, hogy minden munkaképes állampolgárnak joga és kötelessége, hogy képességei szerint dolgozzék. b) A végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazás elve [Alkotmány 55. § (1) bek.]. c) A pihenéshez való jog [Alkotmány 56. § (1) bek.]. E jogot a munkaidő törvényes megállapításával, fizetéses szabadság biztosításával és az üdülés megszervezésével kell megoldani. d) Az élet, a testi épség és az egészség védelméhez való jog [Alkotmány 57. § (1) bek.]. e) Az egyenjogtiság elve, a hátrányos megkülönböztetés tilalma. Az Alkotmány 61. § (1) és (2) bekezdése értelmében a Magyar Népköztársaság állampolgárai a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek. Az állampolgároknak nem, felekezet vagy nemzetiség szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. f) A művelődéshez való jog (Alkotmány 59. §). E jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, s ami a munkajogi szabályozás szempontjából 25