Munkaügyi jogszabályok gyűjteménye I. [antikvár]

A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1951. évi 7. számú törvényerejű rendelete ^ A Munka Törvénykönyve A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama, amelyben a termelési eszközök zöme társadalmi tulajdonban van. A dolgozók hatalmas többsége felszabadult a kizsákmányolás alól s a Szovjetunió állandó segítségére támaszkodva, a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével, következetesen építi a gazdaság szocialista rendjét. Megváltozott a dolgozók viszonya a munkához: a munka a kényszerből mindinkább becsület és dicsőség dolgává válik. A munkaviszonynak a szocializmus építését szolgáló szabályait foglalja össze a Munka Törvénykönyve. ELSŐ FEJEZET > Általános rendelkezések A törvénykönyv alapelvei Mt. 1. §. (1) Minden munkaképes polgárnak joga, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képességei szerint dolgozzék. (2) A dolgozók munkájukkal, a munkaversenyben való részvételükkel, a munkafegyelem fokozásával és a munkamódszerek tökéletesítésével a szocialista építés ügyét szolgálják. (3) A Magyar Népköztársaság — ezzel a törvénykönyvvel is — megvalósítani törekszik a szocializmus elvét: „Mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint." ML 2. §. A Magyar Népköztársaság biztosítja polgárai szá-mára a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazást. Ml. 3. §. (1) A dolgozónak joga van a pihenéshez és üdüléshez. (2) A Magyar Népköztársaság védi a dolgozók egészségét és segíti a dolgozókat munkaképtelenségük esetén.