Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei I-II. [antikvár]

Az időszak legfontosabb eseménye a nagyhatalmak által jóváhagyott békeszerződés 1947. február 10-én történt aláírása volt.1 Ezzel az eseménnyel a magyar kormánynak és a nemzetnek tudomásul kellett vennie, hogy az igazságtalan trianoni határok Magyarország javára történő módosítására nem került sor, sőt újabb három községet csatoltak át Csehszlovákiához. A két világháború közötti nemzetiségi konfliktusokból a szövetséges hatalmak azt a következtetést vonták le, hogy a nemzetiségek kollektív jogainak elismerése káros hatással van a nemzetközi kapcsolatokra, s ezért ezt a kérdést az emberi szabadságjogok deklarálása révén vélték megoldhatónak. A magyar kormány által kidolgozott és a békedelegáció által a párizsi értekezlet elé terjesztett kisebbségi kódex elfogadására esély sem volt. Ennek következtében a szomszédos államokban élő magyarság érdekeinek védelmét sem sikerült biztosítani. Nem talált megértésre és támogatásra a magyar kormány gazdasági béketerve sem. A környező országokkal új alapokra helyezett gazdasági kapcsolatok kiépítésére nem volt reális lehetőség. A békeszerződés aláírásáig a magyar kormány még bízott kisebb könnyítések elérésében, de ezek a remények nem váltak be.2 A békeszerződés a magyar társadalom várakozása ellenére - nem hozta meg az ország szuverenitásának helyreállását. E várakozások és remények realitását tovább csökkentette, hogy Kárpátalja bekebelezésével a Szovjetunió Magyarország közvetlen szomszédjává vált. Formailag a békeszerződés letétbe helyezéséig, azaz Nagy Ferenc kormányának egész működési ideje alatt továbbra is a három győztes nagyhatalom képviselőiből alakult Szövetséges Ellenőrző Bizottság felügyelte a fegyverszüneti egyezmény előírásainak a betartását, illetve a magyar társadalom eseményeit.