Öröklési jogi példatár [antikvár]

Részlet: ^UdatéA/ ni f / m A közjegyző a 2003. március 18. napján végintézkedés hátraliagyása nélkül meghalt örökhagyó hagyatékát az alperes mint túlélő házastárs Katalin haszonélvezeti jogával terhelten egymás között egyenlő arányban adta át az örökhagyó két gyermekének, Zoltánnak és Lajosnak. A felperes Lajos keresete annak megállapítására irányult, hogy Katalint az özvegyi haszonélvezeti jog nem illeti meg, mert az öröklés megnyílásakor az örökhagyó és Katalin között a házastársi életközösség nem állott fenn, és annak visszaállítására sem volt kilátás. A Szegedi Városi Bíróság az eljárás során megállapította, hogy Katalin az utolsó közös lakást 2001 nyarán elhagyta, azóta külön él és a házasélet helyreállítására egyik fél sem tett kísérletet. A fentiekre tekintettel a Bíróság Lajos kereseti kérelmének helyt adott, és elrendelte Katalin özvegyi haszonélvezeti jogának törlését. ^anz-e/ jx)^ leAeiűsé^a^ítétei/m^^^ÁtúllaztMá . Nagy Károlyné örökhagyó és örökbefogadott gyermeke, István 2001. január 19. napján „öröklésről lemondást tartalmazó szerződést" írt alá. A szerződésben István az öröklésről lemondott. Szerződő felek akként állapodtak meg, hogy a lemondás kihat István gyermekére, Bélára is. 2002. október 4. napján Nagy Károlyné meghalt. Az időközben nagykorúvá váló Béla a hagyatéki tárgyaláson megjelent. Előadta, hogy az öröklésről lemondás rá vonatkozó részét nem ismeri el, ugyanis a szerződéskötés időpontjában ő állami gondozott volt, így édesapja szülői felügyeleti joga szünetelt. Erre tekintettel olyan nyilatkozatot, mely rá is kihat, érvényesen nem tehetett meg. Előadta azt is, hogy a joglemondáshoz a gyámhatóság hozzájárulását is be kellett volna szerezni. Mindezeket figyelembe véve a lemondás rá nézve érvénytelen. '^yyU/O/ uélemémj^ a/z/cJifejlé&t/iMel^