Parlamenti választások 1994 [antikvár]

Előszó Parlamenti demokráciákban a képviselőházi választások a történelem csomópontjai, olyan alkalmak, amikor a politikai viszonyok koncentrátuma jelenik meg a választási eredményekben. Különösen így van ez olyan időkben, amikor maga a társadalom és a politikai szerkezet átalakul, amikor a változások ritmusa felgyorsul, és különös hangsúlyt kap a társadalom politikai értékeinek alakulása. A választás aktusában felszínre kerülnek a polgárok politikai értékei, és a szavazók ítéletet mondanak a kormányzó politikai elit teljesítményeiről. Magyarországon 1987-1989-ben végbement a politikai intézményrendszer demokratizálódása, kialakult a többpártrendszer, és lényegében új minőségű alkotmányos keretbe rendeződtek az állami hatalomgyakorlás formái. Ez az elemi erejű folyamat a korábbi államközpontú gazdaság leépítését is elindította, és olyan gazdasági átrendeződés vette kezdetét, amely az emberek közvetlen léthelyzetét is befolyásolja. Egymásra torlódó társadalomalakító folyamatok jelzik a csoportszintű és egyéni viszonyok ösz-szetettségét. Az 1990. évi választások szentesítették az előző évek demokratizálódását és leszűkítették a parlamenti politikai erők számát. Egyértelművé vált, hogy a választási rendszer erősen megszűri a szereplőket, és a sok versengő pártból - 19 párt állított területi listát - csak a nagyobbakat engedi tovább. A kis pártok az egyéni választókerületekben is sikertelenek voltak. Az is kiderült, hogy az egyéni kerületi rendszer az eleve esélyeseket preferáló hazai választói magatartás mellett a győztes pártot kiemeli a mezőnyből és a társadalmi támogatásához képest jóval nagyobb mandátumarányhoz juttatja. 1994-ben a parlamenti választások már a stabil többpártrendszer kereteiben zajlottak le, és a tét nem az volt, hogy mennyire legitimálódik az új berendezkedés, hanem az, hogy a választói közönség hogyan értékeli a kormányzás négy évét, milyen irányú változásokat akar és mennyire stabilizálja a politika parlamenti szereplőit. A választási eredmények e kérdésekre választ adtak, ám az eredmények mögött sokféle tagoltság, összetett választói magatartás áll. Az eredmények önmagukban is árulkodóak, de jobb megértésükhöz szükségünk van komplex értelmezési keretre és a választásokon túlmutató folyamatok analízisére. Az 1990. évihez hasonlóan az MTA Politikai Tudományok Intézetében átfogóan elemeztük az 1994-es választások politikai környezetét. Ennek az elemzésnek a termékét tartja kezében az olvasó. Az volt a célunk, hogy politikai szociológiai eszközökkel tárjuk fel a választási folyamat összetevőit, a pártok jelöltállítási és kampány tevékenységét. A vizsgálat alapját az egyes területi egységekben végzett felmérések adják. A kutatói team interjúkon keresztül, személyes tapasztalatok összegezése útján tárta fel a főváros és a megyék választáspolitikai folyamatait, a pártok tevékenységét, a felmerülő meghatározó konfliktusokat, a különböző kampánystratégiákat. Ez a módszer teljes, az ország egészét bemutató áttekintést ad a választások idején felszínre kerülő, politikailag releváns választási történésekről. Ez azonban részletességében és pontosságában is csak töredezett kép. Ezért összefoglalóan elemeztük a választási rendszer és a választási eredmények közötti összefüggéseket, a jogi keretek kondicionáló hatá-