Bővebb ismertető
A rendszerváltás utáni politika egyik fontos feladata volt Magyarországon az állam és egyházak kapcsolatának újrarendezése. Azzal mindenki egyetértett, hogy az egyházaknak joguk van a szabad működéshez. Annál vitatottabbak voltak azonban ennek feltételei. Elsősorban a történelmi egyházak hangoztatták, hogy hatékony működésükhöz bizonyos anyagi eszközökre is szükségük van, ezért bejelentették igényüket azon volt egyházi ingatlanok egy részére, amelyeket a kommunista kormányzat a második világháborút követő években államosított. Ez az egyházi igény és a kormányzatnak a volt egyházi ingatlanok tulajdoni rendezéséről szóló törvénytervezete fölkavarta az indulatokat. Az ezzel kapcsolatos társadalmi és parlamenti vitában számos értékes és megfontolandó szempont fogalmazódott meg. Higgadt és tárgyszerű dialógus azonban - éppen az indulatok folytán - csak elvétve bontakozott ki a különböző csoportok sé szószólóik között. A helyzet azután sem változott, hogy az Országgyűlés 1991. július 10-én elfogadta a volt egyházi ingatlanok újrarendezéséről szóló törvényt.