Polgári eljárásjog II. [antikvár]

FELLEBBEZÉS 87. Fellebbezéssel megtámadható határozatok Pp. 233. § (1) Az elsőfokú bíróság határozata ellen - amennyiben a törvény ki nem zárja - fellebbezésnek van helye. Fellebbezéssel élhet a fél, a beavatkozó, végül az, akire a határozat rendelkezést tartalmaz, a rendelkezés reá vonatkozó része ellen. (2) Az elnök határozata a fellebbezés szempontjából a bíróság határozatával egy tekintet alá esik. (3) Fellebbezésnek nincs helye: a) Hatályon kívül helyezve. b) az eljárás folyamán hozott végzések ellen, kivéve a perköltségben vagy pénzbírságban marasztaló végzéseket, valamint azokat a végzéseket, amelyekkel szemben a törvény a fellebbezést külön megengedi. Pp. 233/A. § Fellebbezéssel megtámadható a másodfokú eljárásban hozott olyan végzés, amellyel szemben az első fokú eljárás szabályai szerint fellebbezésnek lenne helye, továbbá a másodfokú eljárásban hozott, a fellebbezést hivatalból elutasító végzés. Garanciális jellegű szabályt fogalmaz meg a Pp. 233. § és a 233/A §-a is. Biztosítja az egyfokú fellebbvitel lehetőségét. Ez a rendelkezés összhangban van az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével, mely kimondja, hogy az Alkotmány a törvényekben meghatározott keretek között mindenki számára biztosítja a jogorvoslat jogát a jogos érdekét sértő bírói vagy más hatósági döntésekkel szemben. Főszabályként az elsőfokú bíróság határozata ellen van helye fellebbezésnek, és minthogy a törvény a határozat szót használja, ebből az következik, hogy mind a végzések, mind az ítélet ellen igénybe vehető a fellebbezési út. Az ítéletek elleni fellebbezés lehetősége csak annyiban korlátozott, hogy a törvény csak az elsőfokú bíróság ítéletével szemben engedi meg a jogorvoslatot. Ebből következően a másodfokú bíróság által fellebbezés során hozott ítélettel szemben a fellebbezési jog nem vehető igénybe. Ez következik abból a tényből is, hogy a magyar jogorvoslati rendszer jelenleg az egyfokú fellebbezésen alapul, míg rendkívüli perorvoslatként vehető igénybe a perújítási, illetve a felülvizsgálat. A végzések elleni fellebbezésekre nézve főszabályként azt rögzíti, hogy a végzések ellen fellebbezésnek helye nincs, és kivételeket fogalmaz meg a 233. § (3) bekezdés b) pontja. Arra utal, hogy a törvény minden esetben a perköltségben vagy pénzbírságban marasztaló végzéseken túl külön rendelkezést