Polgári Jog 1926. január-december/Pénzügyi Jog 1926. január-december [antikvár]

Részlet:Vétő fél védelme. Goethe abban a halhatatlan versében, amelynek első szakaszát oly sürün idézik (Wer nie sein Brod mit Tränen ass...), a második szakaszban ezt irta : Ihr lasst den Armen schuldig werden, dann überlässt Ihr ihn der Pein, denn jede Schuld rächt sich auf Erden." A vétkes iránti rokonszenv, az esendő emberrel szemben érzett szolidaritás - ami Goethe soraiban felcsendül - a rideg államerkölcs szemüvegén át társadalombomlasztó erő, a jó embernek lényegben társadalomellenes, tehát elfojtandó, gyöngesége. Az ó-testamentum szigora, a szemet szemért41 követelése lakoltatni akarja a bűnöst bűneiért. A büntetés glorifikálását jelenti az a tanitás, amely a büntetés elszenvedésében látja a megsértett erkölcsi világrend helyreállását és szinte erkölcsi kötelességként fogja fel a büntetést, a bün kötelező megtorlását. Szegedy Tyrocinium Prológusában irja: Justitia vindicativa inclinat ad puniendum delicta poenam condignam, pro gravitate delicti infligendo, ne scilicet per nimiam remissionem libertas peccandi crescat, vel ab opposito poenarum severitas maesuram culpae excedat. És ugyanez a szellem szólal meg már jóval előbb Szent Istvánnak, a törvénytári gyűjteményekbe is bekerült, fiához. Imréhez intézett intelmeiben: Mérsékelt is légy, szerfelett senkit ne büntess vagy kárhoztass." A Tyrocinium ezen gondolata él a következő fejtegetésekben. A büntetőjog fejlődése is a büntetések mérséklését tünteti fel. A magánjog fejlődése is - nagy vonalakban - a jogkövetkezmények megenyhülését jelenti.