Polgári jog [antikvár]

ELSŐ RÉSZ A BIRTOK I. Cím A birtok és a birtokvédelem Az új Ptk. a dologi jog Első Részeként tárgyalja a birtokjogot, kiindulva abból, hogy a birtok általában megelőzi a tulajdont, s a birtokjog a jogalanyok szélesebb körét fogja át. 1. A dologi jogi fogalma általában A dologi jog az ingókra, ingatlanokra és más dolognak minősülő fogalmakra vonatkozó abszolút (feltétlen) jog. Abszolút jog, mert a dologi jog csak a jogosultat jelöli meg, azt a személyt, aki mástól nem függő hatalmat gyakorol a dolog felett; mindenkit arra kötelez, hogy a dologi jogot tartsa tiszteletben. A dologi jog a jogosultnak mindenki mással szembeni jogát fejezi ki, így emberek közötti viszony. A dologi jogba (iura in rem) a következő jogviszonyok tartoznak: (a) a tulajdonjog (rerum dominicum); (b) a korlátolt dologi jogok, másként: idegen dologbeli jogok (iura in re aliena); (c) a birtokjogok. A tulajdonjog a dolog feletti uralom teljességét jelenti, míg a korlátolt dologi jogok a jogosultnak a dolog feletti részleges hatalmát fejezik ki, amelyek egyben - főszabályként - a tulajdonos jogát terhelik. A korlátolt dologi jog ugyancsak abszolút jogosultság, a tulajdonoson kívül mindenki mást a jog elismerésére kötelez. Végül a dologi jog védelmet nyújt annak is, aki a dolgot valamely jog vagy tény folytán hatalmában tartja, akár úgy is, hogy erre tulajdonjoga alapján vagy más jogcímen nem jogosult. Ezzel foglalkozik a birtokjog. A dologi jog történetében ezzel a hármas felosztással - mint történelmi korszakokkal - találkozhatunk. A római jogban - a klasszikus kort megelőzően - nem volt a tulajdonnak általános meghatározása, a tulajdonos egyes jogosultságait sorolták fel: a birtoklást, a használatot, a dolog gyümölcsöztetését (uti, frui, habere, possidere). A domínium minden olyan esetet jelentett, amikor valamilyen dolog valakinek hatalmában volt, s a domínium fogalmát általában a dologi jogok csoportjára használták. A tulajdonjog kialakulásával ezeknek a részjogosítványoknak elkülönített szabályozása beolvad a tulajdonjog egészébe. A klasszikusok (így Paulus) már a tulajdonjogot mint a részjogosítványok egészét határozták meg. A civilisztikában ma már a tulajdonjog (tulajdonviszony) a dologi jog törzse, amelyből kiágaznak az önállósult részjogosítványok. A birtokjog leginkább önállósul a tulajdonjogtól, ugyanis nemcsak a tulajdonjog részjogosítványa, hanem a tulajdonoson kívüli birtokosnak (a dolgot hatalmában tartó személynek) is védelmet biztosító intézmény. A dologi jog tárgyalását emiatt a jogtudományban szokásos a birtokjog elemzésével kezdeni. A régi Ptk. ezzel szemben a tulajdonjogra vonatkozó rendelkezések után foglalkozik a birtokkal. A Ptk. visszalép a klasszikus hagyományokhoz, s a birtokjoggal