Polgári jog [antikvár]

21 ELSŐ RÉSZ ALAPELVEK A Családjogi Könyv (CSJK) élén a törvény külön alapelveket fogalmaz meg, amellyel kifejezésre juttatja, hogy a jogalkotó a családjog anyagának a Polgári Törvénykönyvbe történő beépítésével nem kívánta figyelmen kívül hagyni a családjogi szabályozás viszonylagos önállóságát. A családi jogviszonyok ugyanis lényegesen különböznek a Kódex más könyveiben, elsősorban az üzleti élet vagyoni szemléletű igényeire modellezett polgári jogviszonyoktól, azokban a személyi viszonyok valamint a „jogon kívüli", erkölcsi értékek nagyobb súllyal jelennek meg. A családjogban emellett a polgári jog fő elvének tekintett szabályozási módszer: a mellérendeltség és az egyenjogúság is csak részben érvényesül, egyes jogviszonyokban (pl. szülő-gyermek kapcsolat, gyámhatóság engedélyezési és felügyeleti jogköre) az alá-fölé rendeltség a meghatározó, és fokozott kívánalom a gyengébb fél (elsősorban a gyermek) védelme. A szabályok egy része (anyakönyvi, gyámügyi hatósági eljárásra vonatkozó rendelkezések) pedig kifejezetten közigazgatási jellegű norma. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a családjog ne lenne integráns része a magánjognak. Ezért a családi jogviszonyokban is irányadók a Ptk. Első Könyvében rögzített alapelvek, így az értelmezési alapelv [1:2. §: „e törvény rendelkezéseit Magyarország alkotmányos rendjével összhangban kell értelmezni"], a jóhiszeműség és a tisztesség elve (1:3. §), az elvárható magatartás és a saját felróható magatartásra hivatkozás tilalma [1:4. §], továbbá a joggal való visszaélés tilalma [1:5. §]. Ezeket az általános magánjogi „zsinórmértékeket" a bírói gyakorlat a családjogi jogvitákban hosszabb ideje, magától értetődően alkalmazza (pl. az elvárható magatartás elvét a szülő gyermektartási kötelezettségének megítélésekor, a saját felróható magatartásra hivatkozás tüalmát a gyermekelhelyezési perekben, a joggal való visszaélés megakadályozását a kapcsolattartási ügyekben - lásd BH 1997.30., EBH 2008.1776., BH 2010.299). A jognyilatkozat bírói pótlásának, mint a joggal való visszaélés speciális szankciójának alkalmazhatóságát azonban a családjogi jognyilatkozatok körében nem ismeri el [BH 1986.327., 1992.28.]. Véleményünk szerint a jognyilatkozat pótlása a családi jogállást érintő (keletkeztető, módosító, megszüntető) jognyilatkozatok tekintetében egyértelműen kizárható, más esetekben elvileg nem kizárt, de a családjogi szabályok speciális rendelkezései folytán nincs gyakorlati jelentősége (pl. az apai elismeréshez szükséges hozzájáruló nyilatkozat pótlását, a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben a szülők közötti vita eldöntését külön szabály telepíti a gyámhatóságra, az 1:5. § (2) bekezdésének alkalmazása ezért fel sem merülhet). A családjog önálló alapelveinek jelentőségét az adja, hogy a „jogon kívüli" értékek megjelenésének a családjogi jogalkalmazásban kiemelt szerepe van, hiszen éppen ez az a jogterület, ahol az alkalmazott jogi eszközöknek leginkább követniük kell az általános erkölcsi elvárásokat, amelyeket az alapelvi szintű rendelkezések „közvetítenek" a jogalkalmazók felé, azok tehát a konkrét szabályok alkalmazásának az „alapszemléletét", a jogalkalmazás elvi kereteit határozzák meg. Mindezek mellett látnunk kell azt is, hogy „a házasság és a család intézményére más jogintézményeknél erősebben jellemző, hogy [ ] számos vonatkozásuk a jogi beavatkozást nem, vagy kevésbé igényli, vagy éppen kevésbé tűri" [IVeiss Emilia: Az új Ptk. és a családi viszonyok szabályozása. Polgári Jogi