Polgári Jog (Közgazdaság és Pénzügy) 1936. január-december [antikvár]

A jogeszme uralma. Két megafon működött a teremben, amelyben Kálnoki Bedő Sándor, az Országos Ügyvédszövetség elnöke érdemes elődjéről, Fittler Dezsőről elmondott kegyeletes és megható emlékbeszéde után egyúttal székfoglaló programmot is adott. Az egyik megafon: a fizika szerszáma, amely a hangot hol erősíti, hol zavarja, - hogy szétvigye a terem minden részébe. A másik megafon már nem a fizika csodája. Az a szárnyalás, amely a terem zárt falai közül kiviszi a gondolatokat a nagy nyilvánosság elé, okulásul, tanításul, intelemül, útmutatásul. Bedő Sándor formás, csiszolt mondatai nem kívántak formai szépségükkel hatni, - a könnyű stílus súlyos gondolatterhet hordozott magával. Új elveket hirdető válaszutak elé állított korszakban élünk, Gazdasági, társadalmi, lelkiberendezkedésünk messzi elhatárolódott attól a nyugalmi egyensúlytól, amelyben gondolatvilágunk kialakult, amelynek levegőjében felnőttünk. A háború előtt sem volt mindenki minden földi jóban bővelkedő Kanaán lakója. De az élet minden vonalon fejlődött; gazdasági, szellemi javaink egyre gyarapodtak. Természeti, művelődési és erkölcsi meggazdagodásunk egy hirtelenség nélküli, de a maga lassú fokozatosságában biztos fejlődés bizakodó optimizmust váltott ki a lelkekből: - rajongó és lelkesedő jővővárást, vagy a megelégedettség nyugodt örömét, - kinek-kinek egyéni hajlamai szerint. A nyugodt fejlődésnek ez a képe tükröződött vissza jogéletünkben, a jogalkotás és igazságszolgáltatás gyakorlati vonatkozásaiban, épúgy, mint a jogtudomány elméleti művelésében. A fejlődés állandó folyamat volt, de nem volt benne semmi forradalmi igyekezet.