Publicistai dolgozatok II. [antikvár]

Részlet: ZALAI SZÓZATOK. (1844. october' 9-éa.) Homlokfalán azon háznak, melly felé most, midőn az országgyűlés maholnap végét éri, midőn naponkint egyegy, forró kebellel dajkált remény eltiinedez, — mindinkább aggodalmas pillanattal tekint a' magyar, 's mellyben a' szerint, a' mint egyik vagy másik kérdés' vitatása után fehér vagy fekete golyók vettetnek a' haza' jövendőjének urnájába : innen vagy phönixként kél ki a' nemzet, vagy bennvész hideg hamvvedrében, — homlokfalán ezen háznak olvasható: ,,Praesentia negligit, qui futura non respicit." 'S ha volt pillanat e' nemzet' életében, midőn az e' szavakban foglalt intést, mellyet a' magyarnak királynéja vésetett oda , követni elulasithatlan kötelesség vala; ha volt pillanat, midőn ezt nem követni, bűn, bün mellyet semmi sós viz le nem moshat lelkűnkről, nem a' legégetőbb bánat' könyei sem, — e' pillanat a' jelen ! Kinek szeme van, az látja az örvényt, mellyet csak a' leggyászosabb szenvedelem' hallucinatiói takarhatnak a' néző elől. Olly ponton állunk, honnan vagy kibontakozni kell haladék nélkül, vagy leszédelegni a' mélységbe. A' nemzet' legjobbjai, különböző poli-ticai nézeteik' daczára, egy véleményen vannak ez iránt, a' haza' anyagi jobblétének áldozatok' utján is eszközlése iránt. 1 *