Racionalizálási törekvések a magyar közigazgatásban [antikvár]

A közigazgatást minden korszakban, minden államban és társadalmi rendben igen sokan szeretnék gyökeresen megváltoztatni vagy szétverni; egyrészt mozdulatlanságával útját állja a társadalom kívánt változásainak, másrészt pedig ezzel szemben követhetetlennek tartják. A permanens változás, amely struktúrájának átalakításában, vezetőinek gyors cserélődésében, működési, döntéshozatali előírásainak sűrű módosításában nyilvánul meg. A közigazgatás reformjának megvalósításáról az államigazgatással, a közigazgatással foglalkozó tudósok, elméleti és gyakorlati szakemberek különböző féleképpen vélekednek. Gondolataikban az a közös, hogy a közigazgatást folyamatosan modernizálni, racionalizálni kell, hozzá kel igazítani a megváltozott feltételeket. Mocsári Lajos 1890-ben ezzel kapcsolatban a következőket írja: "Beható, gyökeres reformokat igenis az anyagi törvényekben és az eljárásban és nem aféle organizációt és reorganizációt, mely kiválóan jellemzi a bürokráciát, mely az eljárás némely módozatainak és különböző hivataloknak teddide-teddoda változtatásából áll."Harminc évvel később Weis István még egyérteműbben fogalmaz: "Hiába vált köztudottá évtizedek óta a közigazgatás megváltoztatásának szükségessége. Hiába visszhangzott a panaszoktól a szakirodalom és a nagyközönség, az ősi tehetetlenségi erő képviselői szent borzalommal utasították el maguktól a változás minden rémképét..." Bibó István 30 év múltán megint csak tényleges reformokat sürget - látszat változások helyett.