Rendészet, vagyonvédelem [antikvár]

A költségvetési- tehát állam- és közigazgatási, oktatási, egészségügyi, kulturális - intézmények működési sajátosságait elemezve tűnt fel, hogy a biztonságszervezés körébe sorolható ügyeknek sokszor nincs igazi gazdájuk. A rendészeti, vagyon-, tűz-, munka-, és polgári védelmi ügyintézők gyakran formális megbízással, szakképzettség nélkül kísérik (vagy éppen meg sem kísérlik) elvégezni feladataikat. Nem ok nélkül véljük úgy, hogy a gazdasági társaságok, szervezetek "háza táján" sincs ez másképp. A széleskörű tapasztalatok szerint ott jobban mennek a dolgok, ahol legalább egy szakképzett, ambiciózus, - a biztonságszervezés szerteágazó és összetett, egymással összefüggő feladatait értelmezni és megoldani képes - személyt bíztak meg -- kapcsolt munkakörben - ezekkel az ügyekkel. Az első számú vezetőnek e tekintetben "hátországa" van, és nem véletlen, hogy az ún. fő- vagy alaptevékenységét is kevesebb kritika éri. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium illetékes főosztálya felismerve az előbbieket, képzési programot segített életre biztonságszervezői (rendészeti-, vagyon-, tűz-, munka-, és polgári védelmi) feladatot összevont munkakörben is ellátni képes szakemberek képzésére és az államilag elismert szakképzés színvonalára, korszerűsítésére is folyamatosan figyelmet fordít. A szakképzettség az Országos Képzési Jegyzékben 5369 FEOR számon szerepel, akceptálja a köztisztviselők képesítési előírásait tartalmazó jogszabály is, valamint a személy- és vagyonőrzés szakterületén képesítésként is elfogadott.