Rendészeti szemle 2006/9. [antikvár]

KATONA GÉZA Mozzanatok a kriminalisztika korszerűsítésének első évtizedeiből A XXI. század kezdetén, amikor a gazdasági, társadalmi fejlődés az élet minden területén magasabb követelményeket támaszt, megkíséreljük áttekinteni azokat a változásokat, amelyek a bűnüldözés tudományos hátterében az elmúlt fél évszázadban végbementek. A fejlődési folyamat bemutatása során nem törekedhettünk teljességre, ezért meg kellett elégednünk a kriminalisztika, ezen belül is elsősorban a krimináltechni-ka fejlődését jellemző néhány mozzanat felvillantásával. 1945-1949 1945-ben a háború befejezését követően hazánkban - Közép-Európa többi országához hasonlóan - katasztrofális közbiztonsági helyzet alakult ki. A fasiszta Németország és csatlósainak rendőrségi szervezetei megsemmisültek, a börtönökből az elítéltek zöme kiszabadult, a győztes és vesztes hadseregekből leszerelt katonák, a hazájukból elhurcolt kényszermunkások és egykori táborlakók milliói igyekeztek a háborúban elpusztult közlekedési útvonalakon keresztül hazajutni. Az országhatárokon hosszú ideig nem folyt érdemi ellenőrzés, amit a veszélyes bűnözők tízezrei ki is használtak. A bűnözés és a bűnüldözés számadatait bemutató statisztikai adatgyűjtés nem folyt. A gyakran közvilágítás nélkül maradt, romos vórosokban elszaporodott súlyos élet és vagyon elleni bűncselekményekről, emberölésekről, utcai vetkőztetésekről, rablásokról hevenyészve szerkesztett újságokból és ellenőrizhetetlen híresztelésekből értesülhetett a lakosság. A világháborút követő bűnözési hullámot a romok eltakarításával, az újjáépítés megkezdésével, a gazdasági, pénzügyi stabilizációval viszonylag gyorsan, 1947-48-ra sikerült leküzdeni. Ehhez a rendőrség közbiztonságvédelmi és bűnügyi tevékenysége is jelentősen hozzájárult. A rendőrség állományának - becslések szerint - országosan csupán 10%-a volt a magyar királyi rendőrség egykori alkalmazottja. Ez az arány az ország keleti területein még alacsonyabb volt.