Státusjogok [antikvár]

A hazai közjogi irodalomban az elmúlt pár évben több esemény késztette vitára a különböző szerzőket, hogy kifejtsék álláspontjukat a státustörvénnyel, a többes állampolgársággal, az uniós polgárjoggal kapcsolatosan, vagy éppen a határon túliakkal összefüggő állami felelősségről, a menekültekről, a bevándoroltakról és a hontalanokról. A zajos, szavazatgyüjtő politikai civakodásból és az Európai Unióhoz, az Európai Gazdasági Térséghez csatlakozásból, a lázas jogharmonizációs munkából annyi szellemi haszon máris szánnazott, hogy ráirányította a figyelmet a korábban évtizedekig - az ország elzártsága miatt is -mellőzött - státusjogokra.' Valójában a megszólalók, közvetlenül vagy csak közvetetten, de a magyar állampolgárság tartalmi elemeiről, e jogállással járó jogokról, kötelezettségekről foglaltak állást. Tették ezt úgy, hogy közben a tusjogok centruma, a nemzeti állampolgárságtarta\m\ meghatározása, különösen annak dinamikája, nem épül semmilyen értelemben kész, mindenki által elfogadott konstrukcióra. Kicsit hasonlóan a közérdekhez, amely a jog centrális fogalma, noha alkotó elemeinek meghatározási módszereire és az összetevő elemek időszakos változásaira reagáló definíciós keretrendszer nincs, mégis a jogtudósok vagy éppen a jogalkotók (politikusok, akiktől a norma megrendelése származik) és ajogalkalmazók zavartalanul, gátlások nélkül használják. Ezért talán nem felesleges, ha a jogállást konstruáló szabályozás sajátosságairól gondolkodunk el, vázlatosan meghatározva, milyen állandó és változó elemei lehetnek a konstrukciónak. A törekvés annyiban is ambiciózus, hogy a státusjogok középponti elemeként mint legrégebben kialakult és szabályozást nyert nemzeti állampolgárság és a többi státus egymáshoz való viszonya egységes logikai rendszerbe kerülhet. Miként a naprendszerben a bolygók helyét is a Naphoz képest határozzuk meg, s csak kiegészítő információként szólunk a többi bolygóhoz, égitesthez való távolságról, pályáról, úgy kell elsőként az állampolgárság jogállási szerepéről szólnunk, hogy hozzá mérhessük a többit. Analitikai szempontból három dimenzióját különíthetjük el a meghatározott nemzetállamhoz tartozásnak: a) az egyén jogállása, amely biztosítékot nyújt számára a meghatározatlan polgári, politikai és szociális jogokhoz; b) az egyén politikai státusa, amely formálisan az előző viszonyra épül; c) a hovatartozást meghatározó belső, szubjektív érzés, a nemzeti identitásban osztozás. KlS€BBS€GHUTflTflS HONVV6H