Szakértők az igazságszolgáltatásban [antikvár]

Az igazságügyi szakértők tevékenységével összefüggő kérdések világszerte az érdeklődés homlokterében állanak. A tudományok és a technika rohamos fejlődése ugyanis olyan lehetőségeket nyitott meg a szakértői vizsgálatok, s ezáltal a bizonyítékok feltárása előtt, amelyek néhány évvel korábban még ismeretlenek voltak. Ennek következtében a szakértői vélemények mind nagyobb jelentőséghez jutnak a bizonyító tények szolgáltatásánál az igazságszolgáltatásban. A szakértői vizsgálatok és a szakértői vélemények jelentőségének növekedése együtt járt számos probléma felmerülésével. A tudományok és a technika fejlődése egyfelől fokozta a specializálódást, másfelől mindinkább nélkülözhetetlenné tette bonyolult technikai, műszaki berendezések használatát. Ehhez pedig szükséges volt főhivatású szakértők alkalmazása és ezeknek a szakértőknek intézetekben, laboratóriumokban való összevonása. A régi szakértői szervezet tehát már nem felelt meg a követelményeknek. Napirendre került a szakértői szervezet legcélszerűbb szervezeti formáinak kialakítása, működési elveinek meghatározása. Ez széleskörű vitával járt együtt mind nálunk, mind külföldön, elsősorban a szocialista országokban. Magyarországon a közelmúltban több jogszabály rendezte a szakértők működésével kapcsolatos kérdéseket. Ez a rendezés az első fontos lépés a fejlődés útján. A szervezési és ezzel összefüggő más problémák mellett azonban vitás kérdések jelentkeznek a szakértői vizsgálatnak és az ennek alapján születő szakértői véleménynek az igazságszolgáltatásban való felhasználása, bizonyításbeli jelentősége tekintetében is. A szakértő kirendelésével, foglalkoztatásával, a szakértői vizsgálat lefolytatásának módjával, a szakértői vélemény ellenőrzésével és értékelésével, a szolgáltatott tényeknek bizonyítékként való felhasználásával kapcsolatban még számos elvi és gyakorlati kérdés vár megoldásra. Székely János a szakértőknek az igazságszolgáltatásban betöltött szerepével összefüggő kérdéseket nagy hozzáértéssel, sokoldalú elemzés alapján vizsgálja. Egyrészt áttekintést ad mindazokról az elméleti és gyakorlati problémákról, amelyek a szakértők működésével kapcsolatban ma felvetődnek, másrészt megfelelő megoldásokkal is szolgál. A monográfia a jelentős - bel- és külföldi - szakirodalom mellett sikeresen hasznosítja azokat a tapasztalatokat is, amelyeket az Országos Kriminalisztikai Intézet kutatásai szolgáltattak. A kérdések vizsgálata és az adott megoldások mögött tehát jelentős kutatási tényanyag is áll. "A szakértők az igazságszolgáltatásban" című munka hézagpótló mű szakirodalmunkban. Meggyőződésem, hogy komoly segítséget fog nyújtani az elméleti szakembereknek a szerteágazó problémakomplexum, a nemzetközi szakirodalom áttekintéséhez, a gyakorlatban dolgozóknak pedig a mindennapi munkájuk során jelentkező, s gyakran nem könnyű kérdések közötti tájékozódáshoz.