Számokba zárt sorsok [antikvár]

BEVEZETŐ 1920 szeptemberében a Teleki Pál miniszterelnökvezette kormány beterjesztette a numerus clausus törvényt, amelyet a kétszáznyolc fős Nemzetgyűlés hatvannégy jelen lévő tagja ötvenhét „igen" szavazattal, hét „nem" ellenében megszavazott. Az 1920. évi XXV. törvénycikk „a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról" rendelkezett. A törvény megszüntette azt a gyakorlatot, amely szerint az egyetemre történő beiratkozáshoz elegendő volt érettségi vizsgával rendelkezni. A tanszabadság elvével szakítva bevezette a „zárt szám" (numerus clausus) rendszerét: a felvehető hallgatók létszámát ettől kezdve a kultuszminiszter állapította meg. Az egyetemek jogot nyertek arra, hogy felvételi vizsgát tartsanak, amelynek során a felvételizőnek „nemzethűségéről" is tanúbizonyságot kellett tennie. A felsőoktatásból kizárhatták a forradalmakban szerepet játszó vagy azokkal rokonszenvező hallgatókat, a törvény harmadik bekezdése pedig a végrehajtási utasítással együtt létrehozta a zsidók elleni faji kvótát, ily módon korlátozva a felvehető zsidó hallgatók számát. Ezzel együtt visszaállították a nők oktatási jogainak 1918 előtt érvényben lévő korlátait. A törvény hivatalosan deklarált célja az volt, hogy helyet teremtsen a felsőoktatásból a háború miatt kiszorult, katonaviselt keresztény