Számviteli esettanulmányok 2006. [antikvár]

2001. január 1. ismét egy fontos mérföldkő a magyar számviteli szabályozás legújabb kori történetében. Egy megújított jogszabály, a 2000. évi C. törvény alapján kell a gazdálkodóknak a könyveiket vezetni, a beszámolóikat elkészíteni. A korábbi - 1991. évi XVIII. törvény - kilencévi hatályosság után betöltötte feladatát, és elindította a magyar számvitelt a nyugat(európa)i típusú szabályozás felé. Az európai harmonizációs törekvések, az EU csatlakozás (látszólagos?) közelsége, az élet indokolták az újrakodifikált számviteli törvény megalkotását. Az új törvény: • megtartotta a régi lényegét, az alapelvek szinte semmit sem változtak, • előtérbe helyezte a valódiságot az óvatossággal szemben, • a régi törvény több vitatható, félreérthető megfogalmazását pontosította, • nagyszámú (de még mindig nem elégséges) fogalom-meghatározást nevesített, • néhány területen - ezek közül is kiemelkedő a devizás eszközök és források értékelése - kimondottan kedvező, egyszerűbb, a valódiságot jobban szolgáló szabályozást vezetett be, • több új részterület (negatív üzleti vagy cégérték, számviteli szolgáltatások, különleges értékpapír ügyletek) szabályozását írta elő. A kedvező változások mellett meg kell említeni a kedvezőtlen jellemzőket is: • néhány területen részletekbe menően - többször a tételes könyvelés szintjére is tévedve - túlszabályozta a beszámoló(k) tartalmát, • a túlszabályozás következtében (is) a törvény értelmezhetősége néhol nem egyértelmű, máshol értelemzavaró megfogalmazások, elírások is előfordulnak. Mindezekkel együtt az elkövetkező években ezen új törvény megfelelő értelmezésével, alkalmazásával kell biztosítani a számviteli beszámolók megfelelő tartalmát, a megbízható és valós összkép bemutatását. Ehhez kívánunk segítséget nyújtani ezzel a könyvvel. A „Számviteli esettanulmányok 2001." c. kiadványt nem a teljesen kezdőknek, hanem a számvitelben bizonyos mértékben már jártas, haladóknak ajánljuk. Fő célunk az összefoglaló rendszerezés volt. Ezzel kívántuk megkönnyíteni a felsőfokú képzésben résztvevők vizsgákra való felkészülését. A felsőfokú képzést tágan értelmezzük, beleértjük az iskolarendszerű oktatást (főiskolai, egyetemi oktatást), valamint az ezen kívül szervezett kurzusokat (mérlegképes könyvelők, okleveles könyvvizsgálók képzését) is. Az összefoglaló és rendszerező jelleg ugyanakkor azt is lehetővé teszi, hogy a már gyakorló számviteli szakemberek is hasznosan forgathassák e könyvet, és könnyen, gyorsan találjanak választ és megoldást a gyakorlatban felmerülő problémáikra. Ezek a célok határozták meg a kiadvány végső szerkezetét és tartalmát. A vizsgákra való felkészülés miatt tartottuk fontosnak, hogy minél több - kidolgozott, részben megoldott és kidolgozatlan - feladatot bocsássunk az olvasó rendelkezésére. A feladatok kidolgozásának megkönnyítése érdekében vázoltuk egy-egy mérlegtétel vagy mérlegcsoport, illetve eredménykimutatás-tétel (vagy csoport) leglényegesebb tudnivalóit. így kerültek a kiadványba a fogalom, fajta, aktiválás, passziválás stb. tárgykörök, valamint az eszközök és források, a bevételek és ráfordítások szintetikus elszámolását összefoglaló számlavázlatok. Ez a fajta témafeldolgozás teszi lehetővé azt is, hogy a már praktizáló szakemberek is megtalálják az őket foglalkoztató, a számukra éppen aktuális témaköröket. Jól tudjuk, hogy az általunk leírt címszavak, a szűkszavú és felsorolásszerű jellemzők, a rövid mondatok esetenként több oldalas kifejtést igényelnének. Feltételezzük, hogy ezen elméleti és gyakorlati ismeretekkel az Olvasó (legalábbis részben) már rendelkezik. Ha ez nem így van, akkor a rendelkezésre álló szakirodalomban utánanéz, a különféle oktatási kurzusokon megérti-megtanulja, majd gyakorlati tapasztalataival tudását megerősíti. Ez nem csak a szűkebb értelemben vett számviteli, hanem a jogi, és az általános közigazgatási ismeretkörökre is vonatkozik.