Szaúdi Babilon [antikvár]

Előszó Mint egykor a római, aki büszkén vallhatta: „Civis Romanus sum", a brit alattvaló is biztos lehet abban, hogy Anglia vigyázó tekintete és erős karja megóvja őt minden igazságtalanságtól és rossztól, bármely országba vesse is a sors. Lord Palmerston, a brit alsóház tagja, 1850. Június 25-én Szaúd-Arábia a szembeszökő ellentétek és ellentmondások hazája. A Királyság fővárosába látogató nyugati utazókat lenyűgözi Rijád korszerű világvárosi jellege, beleértve a csillogó bevásárlóközpontokat, amelyekben olyan jól ismert világmárkákkal találkozhatunk, mint a Gucci, Lacoste, Next vagy Nike. A ragyogó napsütésben a modern palotaszállók és hatalmas irodaépületek hosszú árnyékot vetnek az autósztrádákra, ahol fényűző autócsodák és luxusHmuzinok sorjáznak. Ennek dacára azonban a szaúdiak az iszlám vallás szigorú hagyományai szerint élnek. Amint azt Edward Pilkington külügyi tudósító 2002-es látogatása alkalmával megjegyezte: „A McDonald's szinte minden utcasarkon ott van, mégis a kötelező imák alkalmával naponta ötször bezár - ezzel Szaúd-Arábia az egyetlen olyan ország, ahol a világ legkiterjedtebb franchise-vállalkozása kénytelen fejet hajtani egy sokkal tekintélyesebb márka előtt, amelyet úgy hívnak, Allah." A híres brit minimalísta építész, Sir Norman Foster által tervezett elegáns üveg-és acélépületben található előkelő Harvey Nichols üzletben hosszú fekete abaja-let>-ernyeget viselő nők vásárolnak szinte vallásos buzgalommal, miközben férfiak egy csoportja a közeli mecsetbe tart, amely fölött hatalmas Sony neonreklám villódzik. E mindennapi jelenségek egyformán talányosak és zavarba ejtők. A legtöbb szaúdi konzervatív, hívő muzulmán. A fátyol mögött azonban a tetőtől talpig abajába burkolózott nők egy része titkon egy másfajta élet lehetőségével kacérkodik, amikor kellő elővigyázatosság mellett kihívóan erotikus fehérneműt próbál fel a fényűző butikok próbafülkéinek magányában. Mindeközben aligha akad olyan téli délután, amikor a sivatagba kiautózva ne találkoznánk nyughatatlan, szórakozni vágyó fiatal férfiakkal, amint éppen Mercedeseikkel és városi terepjáróikkal versenyeznek. A beduin pásztorokat és a délutáni imát mondó, fehér köntösbe öltözött törzsi elöljárókat maguk mögött hagyva a szaúdi ifjak tábortüzek köré gyűlnek, némelyikük, noha szigorúan tilos, alkoholt vagy kábítószereket fogyaszt, miközben a rádióból divatos nyugati popzene dübörög, fellármázva a borostyánsárga homokdűnék csendjét. Vadul fel-le száguldoznak a dűnék oldalán, miközben {' rfj a kocsiablakokból fiatal srácok hadonásznak és kiabálnak. j t így fest a mai Szaúd-Arábia, amelyet egy olyan királyi család irányít, melynek 'tj j tagjai Amerika hathatós védelmét élvezve szüntelenül a nyugati világ elismerésére áhítoznak, ugyanakkor dekadens nyugati mintára olykor mérhetetlenül kicsapongó életet élnek. Mindemellett azonban a szaúdi uralkodóház tagjai éppen olyan keményen és embertelenül irányítják országukat, mint annak idején a középkori feudáhs í