Szívvel és tettel [antikvár]

Táblái kissé karcosak.
Részlet: A közfelfogás a levéltároshoz csaknem kiirthatatlanul a régmúlt ügyek búvárlatában elmerült, visszavonult, a hétköznapok világával alig érintkező szakember képzetét társítja, - ámbár a valóság ennek csaknem a fordítottja. A jelen kihívásai - ha a szakmai lelkiismeret nem üres szó - ugyanis lehetetlenné teszik a begubózást. Napjaink és a mögöttünk hagyott évtizedek vezető levéltárosa figyelembe kellett, s ma még inkább figyelembe kell vegye a körülöttünk zajló történéseket, hiszen a felelős posztokon meghozott döntések messze ható érvénnyel szabták, s szabják meg korunkban is a levéltárak, az azokban őrzött és az oda kerülő iratok sorsát, s ezzel a jövendő kutatás lehetőségeit. A. Varga László egész levéltárosi pályája ezen felismerésnek, s az ebből fakadó következtetések levonásának bizonysága. Viszonylag rövid idő alatt rengeteg dolog - az ún. társadalomtörténeti paradigmaváltástól, az iratok rohamos állagromlásán át, az egyre kezelhetetlenebb raktárelhelyezési nehézségeken keresztül az információtechnológiai forradalomig - jelentős mértékben módosította a levéltárak működési feltételeit. Mindez nem hagyhatta nyugodni a szakmáját oly mértékben komolyan vevő levéltárost, mint A. Varga László, akinek egész eddigi munkáját a levéltári források, az írott emlékezetünkért érzett felelősség határozta meg.