Szólás- és vallásszabadság az Amerikai Egyesült Államokban [antikvár]

Előszó a magyar kiadáshoz Az Egyesült Államok Alkotmányának Első Kiegészítése a szólás- és sajtószabadság egyik legnagyobb hatású jogi dokumentuma. Nem pusztán az Egyesült Államok politikai berendezkedésének egyik oszlopa, hanem a világ számos más jogrendszerére is hatást gyakorolt, sőt univerzális szólásszabadság-standardok kialakulásának is alapjává vált. Az Egyesült Államokban a szólás- és vallásszabadság szinte szentségi státusz-szal bír. Az amerikai demokrácia egyik alapvetése a központi kormányzattól, tágabban pedig bármely állami szervtől való óvakodás. Ennek okai elsősorban a történelmi fejlődés sajátosságaiban keresendők. A szólásszabadság alkotmányba foglalása elsőként az Egyesült Államokban történt meg. Az 1776. június 12-én kelt Virginiai Nyilatkozat, amely egy hónappal megelőzte a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadását, 12. szakaszában szólt a sajtó szabadságáról: „A sajtószabadság a szabadság egyik hatalmas védőbástyája, és azt soha más, mint zsarnoki kormányzatok, nem korlátozhatják."' Ez az első írott, alkotmányi rendelkezés e jogról. Ennek ellenére az időközben önállóvá vált szövetségi állam 1787-es Alkotmányába nem került alapjogi rendelkezés, sem a szólásszabadságra, sem más szabadságokra vonatkozóan. Ennek legfőbb oka az volt, hogy e szabadságjogok létezését az alapító atyák természetesnek tekintették, olyan jogoknak, amelyeket nem az újonnan alakuló szövetségi állam adott polgárainak, és így nem is rendelkezhet felőlük. A fö-deralista felfogás szerint az Alkotmány csak azon jogokról rendelkezhet, amelyeket a tagállamok átruháznak a szövetségi államra, ebből eredően azon kérdések, amelyekről a szöveg nem szól, a tagállamok hatáskörében maradnak.^ Ez magyarázza a tagállami Bili of Rights-ok létét; mert azért az egyéni szabadság törvénybe iktatását, éppen az angol koronával kapcsolatos rossz tapasztalataik miatt, nem bízták rá egészében a common law kodifikálatlan szabályaira.