Szombathelyi Ferenc visszaemlékezései [antikvár]

Néhány dolog objektívan írni valakiről, akit a gyermek felfokozott érzékenységével ismert meg és látott az ember, s aki később atyai jóbarátja lett. Sok drámai találkozásomból az első Kassán zajlott le Szombathelyi Ferenccel: szüleimmel éppen 1939. szeptember 1-én érkeztünk hadtestparancsnoki lakosztályára, amit a nemrég kivonuló Prchala cseh tábornoktól örökölt, akit - mint mondta -, igazi gentleman-nek ismert meg. A fő téma a háború volt, amely aznap tört ki. A németek ostobaságát szidta; igen, jó katonák, de olyanok, akik kiállnak a dombtetőre, s minden irányba megfújják a trombitájukat: hol az ellenség? Az egész világot maguk ellen lázítják, pedig a tengeri hatalmakkal szemben nem maradhatnak felül. Aztán Kárpátalja elfoglalására terelődött a szó, ami az ő parancsnoksága alatt történt. De nem a különösen sikeres katonai vezetésről beszélt. A Szics-gárdistákat sajnálta, akiket alparancsnokai sommásan kivégeztettek, mielőtt ő meg tudta volna akadályozni.