Szövetkezeti törvény magyarázatokkal [antikvár]

BEVEZETŐ 1992. a magyar szövetkezeti mozgalom történetében mostanság igen nehéz év, a jövőben igen nevezetes évforduló lesz. Két törvény határozta meg a szövetkezetek soron lévő feladatait és jövőbeni arculatát. Ezeket a kiemelkedő jelentőségű törvényeket az Országos Szövetkezeti Tanács felhívása (1992. II. 11.) az alábbiak szerint értékelte. ,,A szövetkezetekről szóló 1991. évi I. törvény megfelel a szövetkezetek várakozásának. Alkalmazása révén a szövetkezeti mozgalom — a gazdálkodó szervezetek közötti versenyben is helytállva — megfelelhet a szövetkezetekre jellemző szolidaritási, önsegélyezési, kölcsönös támogatási törekvéseknek. Megszűnhet az a káros politikai bizonytalanság, amely az utóbbi években a szövetkezeteket és vezetőiket sújtotta. A törvény megjelenése pontot tesz annak az időszaknak a végére, amikor a tagság döntési körébe tartozó kérdésekbe külső szervek — mint legutóbb a moratóriummal is —, beleszólhattak. A szövetkezetek bátran és tisztázott felelősségi rendszer mellett, hagyományaiknak megfelelően újra kezdeményező erőként működhetnek a gazdasági-társadalmi élet minden területén. Az új törvény alapján a magyar szövetkezeti mozgalom szervesen kapcsolódhat a szövetkezés világszerte megnyilvánuló haladó törekvéseihez. A szövetkezeti törvény által meghatározott elvek alkalmazásához vezető utat külön törvény, az 1992. II. sz. törvény rendezi, az átmenet szabályainak meghozatalával. A szövetkezeti mozgalom minden erejét latba veti ahhoz, hogy az átmenet a tagok érdekeinek és a társadalom egészének megfelelően történjék. Az új törvény érvényesüljön, elveinek megfelelően nevesítsék a szövetkezeti vagyont, alakuljanak ki az új szövetkezeti alapszabályok, válasszák meg szövetkezeti vezetőket, újítsák meg az érdek-képviseleti, szövetségi rendszert. Mindemellett lássák el a társadalom egésze számára nélkülözhetetlen termelési, értékesítési, szolgáltatási feladataikat is. Az átmeneti törvény azonban a szövetkezetek számára nehéz út megtételét irányozza elő. Bizalmatlan a szövetkezeti tagokkal, vezetőkkel szemben. Sok félreérthető, nehezen alkal- mazható szabályt tartalmaz. A mozgalom érdekrképviseleti szervei ugyan kellő időben, s nyomatékosan felhívták a javaslattevők és a törvényhozók figyelmét a törvény várható buktatóira, törekvésük azonban számos esetben sikertelen maradt. A szövetkezetek egyes típusai így olyan helyzetbe kerültek, hogy kérniük kell a törvény egyes pontjainak a valamennyi érdekelt szerv által egyértelműen kialakított értelmezését. Igénylik az év során újonnan felmerülő további értelmezési kérdések rendszeres konzultációját és erről nyilvános szövetségi vélemények közzétételét. Elvárják, hogy az átmenet időszakában a tagok érdekeit jóhiszeműen szolgáló, a törvény szellemét teljes mértékben tiszteletben tartó intézményeknek tekintsék őket." Az érintett állami és szövetkezeti érdekképviseleti szervek szakértőinek a törvény egyes vitás kérdéseivel kapcsolatos tárgyalásai folyamatban vannak. E tanácskozások előkészítésének tapasztalatait a Szerzők megfelelően felhasználták. Valamennyi közös javaslat közzétételére azonban e könyv kéziratának lezárásáig (1992. III. 10.) még nem került sor. E mű célja, a gyors gyakorlati tájékoztatáson túlmenően azonban a törvényi szabályozás elveinek, jogrendszeri összefüggéseinek, a távlatibb feladatoknak az elemzése is. Mindennek megalapozását az 1992. évi I. törvény ismertetés adja. Csak a célok szem előtt tartásával lehet eredményes az ún. átmeneti törvény végrehajtása. Ezekhez az általános témákhoz kapcsolódik az egyes szövetkezeti ágazatokat érintő sajátos rendelkezések és végrehajtási problémák ismertetése. A sajátos témaköröket illetően figyelmet érdemel, hogy az átmeneti törvény végrehajtási problémáinak kidolgozása elsősorban a mezőgazdasági szövetkezetek szempontjából történt és az előbb jelzett közös szakértői javaslatok is túlnyomó többségben e szövetkezetek időszerű feladataival fognak foglalkozni; ide értve a külön szabályozott kárpótlási problémákat is. Reméljük, hogy ez az összeállítás feszített, de megfontolt munkát tükröz és számottevően segítheti a megújuló szövetkezetek legfontosabb feladatát, a tagok érdekeinek szolgálatát. 3