Sztrájkjogi projekt [antikvár]

A sztrájk mint sajátos állampolgári érdekérvényesítés A szabad mozgáshoz és a kollektív érdekérvényesítéshez való jogok gubancai: a közlekedési dolgozók sztrájkjai A tiltakozásokat a modern jogállam szabályozott keretek között engedi meg gyakorolni. A jogi keretek mindenki számára egyenlően nyitottak, áttekinthetőek, nyilvánosan megismerhetőek. A polgári társadalom eltérő módon viszonyult a politikai és a gazdasági érdekérvényesítés jogához. Míg a szabad véleménynyilvánítás és a gyülekezés joga a nagy polgári forradalmak alkotmányos vívmánya, a kollektív érdekérvényesítésre szolgáló sztrájkot a kezdeti polgári alkotmányok nem ismerték, elutasították a polgári jogrendszerek. Ennek alapja a liberális demokrácia két alapvető feltételezése: 1. A köz- és a magánszféra két nagy jogcsoportra, a köz- és a magánjogra való rigorózus elválasztása, amelyet Marx a „burgeois" és a „citoyen" kettős szerepével, skizofréniájával írt le. 2. A polgár jogainak mint kizárólagosan egyéni jogoknak az értelmezése, amely nem tesz lehetővé kollektív jogokat. A klasszikus liberális felfogás a munkaszerződést mint magánjogi és mint egyéni megállapodást látja és láttatja munkaadó és munkavállaló között, amelyben nincsen helye szakszervezetnek vagy más kollektív dolgozói érdekérvényesítési formáknak. A munkásmozgalom kiharcolta magának a sztrájkjogot, ami nehezebb dió volt, mint a békés gyülekezés joga, hiszen azt a polgárok is élvezni kívánták. Gyülekezés és sztrájk összevetése A gyülekezési jog tehát előbb kezd érvényesülni, mint a sztrájk jogának elismerése. A gyülekezés joga beleillett a klasszikus liberális individualista sémába, hisz a gyülekezők egyéni döntés alapján csatlakoznak egy ügyhöz, kinyilvánítják - csoportot alkotva - véleményüket. Ezzel szemben a sztrájkolók azonos társadalmi kategória kommunikációs és szolidáris hálózattal összekötött közösségét (category + network = cat-net, Charles Tilly) alkotják, amely a szolidaritási sztrájk révén akár globálissá válhat, ahogyan Marx a Kommunista kiáltványban megfogalmazta, és a rendszerváltás előtti Népszabadság a kolofonján viselte: "Világ proletárjai egyesüljetek". Azaz egyesüljetek, de ne gyülekezzetek.