Százegy jogi eset [antikvár]

Táblái néhol kopottasak.
Bevezető részlet: Jog ​és jogtudat. Arany János Fülemüle című verséből jól ismert a konok perlekedő, a vélt igazságért mindenre elszánt ember alakja. Sokan állítják, hogy a pereskedési hajlam már-már magyar tulajdonság, sehol a világon nem él olyan nagy hajlandóság az emberekben, hogy személyes ügyeiket, vitáikat, pertpatvaraikat bíróság elé vigyék, és időtlen időkig készek legyenek bármely fórum előtt síkraszállni igazukért, sehol nincs ily nagyszámú jogkereső állampolgár, akit már-már a dac, a virtus, a ki-kit győz le szenvedélye fűt. Vajon ennek az az oka, hogy a közvéleméy sokat foglalkozik a joggal, a jogszabályokkal? Talán éppen az ellenkezője: azért pereskedünk sokat, mert az emberek többsége az alapvető jogi rendelkezésekkel sincs tisztában. Az igazságkeresés útját csak az tudja végigjárni, aki ismeri az emberi kapcsolatok megkívánt normáit, akit a jogi ismereteknek legalább minimális szintjével rendelkezik. Ha valaki alapvető esztétikai fogalmakat nem ismer, nehéz neki megmagyarázni, hogy verse rossz – ő továbbra is megmarad a szerkesztők rémének.