Társadalmi szervezetek (egyesületek, szövetségek és érdekképviseleti szervek) gazdálkodása [antikvár]

TÁRSADALMI SZERVEZETEK (EGYESÜLETEK, SZÖVETSÉGEK ÉS ÉRDEKKÉPVISELETI SZERVEK) GAZDÁLKODÁSA Bevezetés Az elmúlt években felgyorsult társadalmi folyamatok olyan változásokat hoztak magukkal, amelyek a modern társadalom Irányába mutató jogi szabályozásokat igényeltek. Ilyen szempontból az 1989-es esztendő meghatározó az egyesületek és szövetségek életében (működésében) is, hiszen gyakorlatilag átformálódott a róluk korábban kialakult felfogás, különösen az önállóság, az államigazgatási felügyelet és az alapvető céljaik erősítését szolgáló vállalkozási tevékenység lehetővé tétele tekintetében. Az első rátekintésre is látható (például a felügyelet tekintetében bekövetkezett) változások nagyon lényeges, tartalmi módosulásokat rejtenek. Egyértelműen kifejezésre jut bennük az, hogy a társadalom életében nélkülözhetetlen, megannyi tevékenység a korábbitól eltérő módon: sokszektorú szervezetrendszerben és többcsatornás finanszírozással végezhető csak el. A szolgáltatók és a fogyasztók kapcsolatában, a feladatok megoldására fordított pénzek eredetében, a tevékenységek szak-gazdasági összefogásában, koordinálásában messze ható következményei lesznek ezen változásoknak. A működés és gazdálkodás ilyen áthangolása, az új típusú gondolkodás és gyakorlat kialakítása nem mondható egyszerű feladatnak. Ebben a munkában indokolt az egyesületek és szövetségek segítségére lenni az újonnan született jogszabályok ismertetésével és gyakorlatias magyarázatával. 1. AZ EGYESÜLÉSI JOGRÓL Az Országgyűlés, az egyesülési szabadság érvényesülése érdekében - összhangban az Alkotmány, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (a továbbiakban: Egyezségokmány) rendelkezéseivel -megalkotta az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvényt (a továbbiakban: tv.). Miután ez a törvény az összes alapkérdések jogforrása, indokolt a tartalmának fontosabb részeit áttekinteni.