Társadalombiztosítás Magyarországon 1891-2005 [antikvár]

Előszó Dr. Prónai Borbála jelen köny\'e nag)^ nóí és egyben részletes áttekintés a magyar társadalombiztosítás több mint száz éves történetéről. 1890-ben Baross Gábor, a „Vasminiszter", a Tisztelt Ház elé terjesztette azt a tör-vén)tervezetet, amely létrehozta - harmadildcént a világon - a magyar társadalombiztosítás intézményét. Ez a tön'ény, amelyet a Parlament el is fogadott, megteremtette a Idasszikus értelemben vett társadalombiztosítás három ágát: a betegbiztosítást, a mmi-kaliclyi balesetbiztosítást és az anyasági ellátásokat. A munkáltatólaialí korántsem volt mindegy, hogy mennyi időre esik Id a termelésből eg)'-eg)' szakképzett vag)'jól betam'tott mmikás - fontos volt tehát a betegbiztosítás. Az anyasági ellátások - ha még oly szerények is - biztosítottalc a női munlcaerőnél a biológiai okok miatti Idesésre a jövedelmet. Mondhatjuk azt is, hogy a mimlcáltató gondoskodott arról, hogy mtmlcaerő-pódás létrejöhessen A balesetet szenvedettek valamilyen kárpódása pedig elengedlieteden volt, liiszen a megélhetésük a továbbialcban nagj'mér-tékben megnehezedett. Közel negy\'en év elteltével egészült ki ez a három ág azzal a ne-g)'edik ággal, amelyről manapság a legtöbb szó esik, a nyugdíjbiztosítással. Hog)' miért csalc eldcor? Bizony a XX. század elején még az „ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál" alaposan megtizedelte a fehiövek\'ő nemzedéket, s hamar elvitte a húszesztendős legényeket a morbus hungaricus - „Kevesebb vért a köhögésnél S a munkában több erőt, S bog)' nc kelljen megjelenni Még vagy tíz-húsz esztendeig Az Úr színe előtt" (hog)' két jeles költőnlc, József Attila, és Ady Endre verseit idézzük). A lassan fejlődő egészségüg)d hclj'zct azonban oda vezetett, hogy a dolgozók megélték a n}'ugdíjkorhatárt. Az egészségbiztosítás megszülte anjoigdíjbiztosítást. Szülcségessé vált tehát a n^oigdíjbiztosítás intézményének kiépítése is. A demográfiai változások meUett - a statisztilca egyéb adatai is jelentős eltérést mutattak. Amint erre a szerző is utal, a foglalkoztatottalc száma jelentősen növekedett. Míg a bérből és fizetésből élők a XIX század végén a népességnek még csalc alig 10 százalékát tették ki, napjainla-a ez az arány éppen fordított, majdnem mindenlci, a munlcaképes korú lakosság 90 %-a mtinlcavállaló, bérből élő. Már a két világháború között is növekedett a nein a saját termelőeszközein dolgozók aránya. Ráadásul, a munlcavállalók már jelentősen eltérő Icockázadcözösségckct képeztek. Korántsem volt olyan homogén a foglalkoztatottak hel^^zete, mint korábban. A kék gallérosok mellett eg}'re több volt a fehér gallérosok aránya, alcilcnek a munlcalcörülménycik kedvezőbbek voltalc, s így más kockázati besorolásba kerültek. Éppen ezért nem is cg)', hanem több társadalombiztosítási mtézmény jött létre: lásd OTI, MABI. A munlcanéllcüüségi biztosítás, a társadalombiztosítás ötödilc ágát jelentette. Ez csak a második világháború után vált általánossá.