Társasági jog az Európai Közösségben [antikvár]

Magyarország évezredes történetének újabb fordulópontján áll, amelyet - jellegében és jelentőségében - túlzás nélkül lehet az ezer év előtti vízválasztóhoz hasonlítani. Géza fejedelem és Szent István a fejlettebb civilizációjú Nyugat-Európához, a keresztény kultúrához kapcsolták a népvándorlás utolsó hullámaival érkezett magyarságot. A mai kihívások - az évezredes változásokat tükröző más szinten - ugyanezt a követelményt támasztják: a több évtizedes kényszerű kitérő után ismét Európához, a mindinkább integrálódó Nyugat-Európához kell hozzákapcsolni az ország jövendő sorsát. Nyugat-Európa gazdasági, politikai és társadalmi egységesedése a második világháború után már eddig is látványos eredményeket ért el 1992-93 fordulópontja újabb, minőséginek tekinthető és szimbolikus értékű fejleményeket ígér e téren. Közép-Kelet-Európa népei (köztük Magyarország) számára a történelem fordulata lehetőséget kínál, hogy a felzárkózás szempontjából elkerülhetetlennek látszó lépéseket a nyugat-európai integráció felé megtehessék: az Európai Gazdasági Közösség társult tagjai lehessenek, majd a Közös Piac tagjaivá váljanak. Ezen lépések megtételéhez - a politikai, gazdasági és társadalmi feltételek megteremtése során - mindenekelőtt a Közös Piac bonyolult intézményrendszerének megismerésére, a nyugat-európai integráció mechanizmusát érteni és értékelni képes szakemberekre van szükség. A Közös Piac jogi berendezkedésének megértéséhez jelentős segítséget kínál Berecz Csaba könyve az Európai Gazdasági Közösség jelenlegi tagállamainak jogáról és e jogok közös piaci harmonizációjáról. Szerencsére a magyar tudományos gondolkodásban már évtizedekkel ezelőtt uralkodóvá vált a Közös Piac tárgyilagos értékelése. Közgazdászok, szociológusok, politológusok és jogászok foglalkoztak a Gazdasági Közösség politikai szerkezetével, jogi eszközeivel. Hadd hivatkozzunk itt csak a jelentős jogi munkákra: Mádl Ferenc 1974-ben magyar nyelven közreadott (majd néhány évvel később angol nyelven is publikált) monográfiájára az Európai Gazdasági Közösségen belüli gazdasági integráció jogi instrumentáriumáról és Valki László 1977-ben napvilágot látott - elsősorban közjogi megközelítésű - könyvére a Közös Piac szervezeti és döntéshozatali rendszerérői Ezek a munkák is ékesen bizonyítják, hogy a magyar tudományos világ már jó másfél évtizede is alapos érdeklődést mutatott a nyugat-európai integráció iránt, még ha akkor - érthetően - távolról sem a majdani társulás reményében és szándékával. A mai nemzetközi helyzet és a belpolitikai viszonyok egészen más vetületbe helyezik a Közös Piac és Magyarország kapcsolatát, és ennek megfelelően a Közös Piac intézményei iránti érdeklődést is. Ma már széles körben meg kell ismernünk a nyugat-európai Gazdasági Közösség belső világát ahhoz, hogy társulni, majd később csatlakozni tudjunk hozzá. Jelentős ebből a szempontból Josephine Steiner közelmúltban magyar nyelven is közzétett munkája az Európai Gazdasági Közösség jogrendszeréről.