Társasági jogi lexikon [antikvár]

Előszó A társasági jog napjainkban a magánjog egyik legdinamikusabban fejlődő területe. A jogalkotás részben a gyorsan irányt váltó gazdasági folyamatokra válaszolva, más esetekben a globalizáció kihívásainak megfelelve törekszik a piaci szereplők igényei, a szabad piaci verseny feltételei, valamint a társasági jogban mindig jelen lévő hitelezővédelmi érdekek között egyensúlyozva megoldási lehetőségeket kínálni. A társasági jog belső koherenciája, a szabályozás logikája ugyanakkor megkívánja egy sajátosan zárt és egyedi terminológiarendszer használatát. A társasági jog terminológiái nem egyszerűen a jogászok kommunikációs eszközeként jelennek meg, hanem a szabályozásra, valamint a társasági jogi jogalkalmazásra is kiható bázist, ha úgy tetszik, fogódzót jelentenek, és viszonylagos állandóságuk teremt statikát az egyébként dinamizmusáról ismert jogterületen. A társasági jogi lexikon ezt az összefüggést felismerve, a hazai jogiszakkönyv-piacon egyedülálló formában rendszerezi a magyar társasági jog alapvető fogalmait. A munka szerkesztési elvei a lexikon műfaját szigorúan értelmezve, a társasági jog részterületeihez rendelten dolgozzák fel a jogterület terminológiáját. Ez a szerkesztési megoldás magában hordozza annak a lehetőségét is, hogy utaló címszavak, illetve a jogi terminológiát tekintve szinonim definíciók is megjelenjenek a szólistában, a társasági jog belső koherenciáját kihasználva, az összefüggéseket felvillantva, ezzel is segítve a rendszerszintű eligazodást. Az elkészült munka tartalmi újszerűségéhez hozzátartozik továbbá, hogy a jogszabályi hivatkozások, jogi normákban megjelenő definíciók mellett a címszavak kifejtése során a bírói gyakorlat értelmezései, vívmányai is megjelennek, ezzel erősítve a munka széles körben való felhasználásának lehetőségét. A szerzők a kitűzött céloknak és a részterületekhez válogatott szócikkeknek mindenben megfelelve, kereszthivatkozásokra is figyelemmel, a releváns normák és - számos helyen - bírósági döntések pontos megjelölése, hivatkozása mellett tettek eleget a feladatnak, egy olyan lexikont megalkotva, amely ajogterületet elsajátítani törekvő hallgatók igényeinek kiszolgálásán jóval túlmutat, és a szakma számára is egyfajta térképként szolgál, a társasági jog mátrix jellegű logikájának bemutatásával. A lexikon felhasználása a jogi és az igazgatási terület képzésein jóval túlmutat, és olyan terminológiai pontosság átadására törekszik, amely a választott terület esetében a normaértelmezés, valamint a bíróságokkal való kommunikáció során is elengedhetetlen. A címszavak között a jogi terminológiát néhány ponton olyan, a gazdaság vagy éppen kapcsolódó jogterületek (például számviteli jog) szakterminológiájával színesített definíciók is kiegészítik, amelyek már a felsőoktatás kereteit átlépve professzionális, gyakorlati igények kiszolgálására törekszenek. Ez a praktikumorientált szemlélet azonban nem kizárólagos jellemzője a lexikonnak, ugyanis történeti, fejlődéstörténeti jelentőségű társasági jogi intézmények is bekerültek a címszavak közé, amelyek akár a magyar, akár az európai társasági jogi hagyományok szempontjából kiemelt jelentőségűek, és elsődlegesen a munka felsőoktatásban való felhasználását erősítik. A címszavakhoz rendelt leírások konzekvens