Telekkönyv [antikvár]

Részlet a könyvből: A telekkönyvi és a jelzálogi intézmény alapeszméje és kialakulása. A földbirtokoknak a tulajdonos személyét illető egymástól való külső megkülönböztetése már a legrégibb időkben szokásos volt, - éppen ugy, mint a tulajdonosnak megvédése földbirtokaiban, - mely eleinte a vallás sanctioja alá helyeztetett így a zsidók, görögök és régi rómaiak. E védelemből folyt a tulajdonos személyében beálló változások nyilvántartásának szüksége is, mely a birtokváltozások szaporodásával már a régi germánoknál is oly rendszeres jegyzőkönyvek által történt, melyek úgy a tulajdonosnak nevét, mint pedig az ingatlannak közelebbi leirását tartalmazták s amely idővel hitelességet nyert jegyzőkönyvekbe való bevezetés a birtokváltozásnak éppen ugy előfeltételét képezte, mint maga az „Auflassung". Ugyanígy jegyzőkönyvek vétettek fel a zálogbaadásról is, melynek első alakja az „antichresis" volt, amelynél az ingatlan a hitelezőnek átadatott, hogy ez mindaddig élvezze azt s annak hasznát, amig csak az adósság nem törlesztetett. Utóbb az antichresis hátrányait kikerülendő, már nem az állagnak, hanem csak a jövedelemnek élvezetébe (Rentenbrief) lépett a hitelező, s ennek nagyságát, utóbb pedig már nem is ezt, hanem a kölcsönzött tőkeösszeget vezették be a hitelkönyvekbe, melyek Németországban már a XII-ik században meglehetősen el voltak terjedve...