Tíz éves az Alkotmánybíróság [antikvár]

Bevezető Az Alkotmánybíróság 1990. január l-jén kezdte meg működését. A testület teljes ülése az évforduló alkalmából „Tíz éves az Alkotmánybíróság" cimme\ szakmai-tudományos konferenciát rendezett 2000. január 13-án és 14-én. A konferencia megrendezésének legfontosabb célkitíízései között szerepelt az Alkotmánybíróság elmúlt évtizedbeli mííködésének vázlatos bemutatása és a magyar alkotmányos jogrend kialakításában, megszilárdításában betöltött szerepének értékelése. Szerettük volna emellett felvázolni a további fejlődés lehetséges irányait is. Az évforduló jelentőségének elismertségét mutatja, hogy a konferenciát Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke nyitotta meg és a megnyitó napján vállalta a levezető elnöki teendők ellátását. A tíz éves Alkotmánybíróságot levélben köszöntötte dr. Orbán Viktor, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. Személyesen mondott köszöntő beszédet dr. Ader János, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének elnöke, dr. Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, valamint dr. Dávid Ibolya, igazságügy-miniszter. Kötetünk a köszöntő beszédek szövegeit, valamint a konferencián elhangzott előadások alapján készült tanulmányokat tartalmazza. A konferencia első napján két nagyobb, az Alkotmánybíróság működését általános szempontból elemző előadás hangzott el. Sólyom László, az Alkotmánybíróság 1990-1998-ig hivatalban volt elnöke a testület elmúlt tízéves gyakorlata által felvetett egyes kérdésekről értekezett, míg magam az Alkotmánybíróság további működését befolyásoló fontosabb körülményeket tekintettem át. A konferencia második napján az Alkotmánybíróság gyakorlatával kapcsolatban felmerült egy-egy kérdésre, illetve jogterületre koncentráló, összesen kilenc korreferátum hangzott el. A feszített menetrend - amelynek betartásáról Kilényi Géza alkotmánybíró úr mint a konferencia második napjának levezető elnöke gondoskodott - csak rövid, mintegy 20-25 perces előadások megtartására adott e napon lehetőséget. Kötetünk összeállításakor a konferencia napirendjében kialakított sorrendet követtük, a szerzőket viszont — tanulmányaik terjedelmét illetően — nem szorította olyan szigorú korlát, mint előadásuk során. Az első három korreferátumot olyan komoly szakmai elismertségnek örvendő „külső" alkotmányjogászok tartották, akik az elmúlt