Tíz tanulmány a szólásszabadságról [antikvár]

A magyar történelemben példa nélküli, hogy a szólás- és a sajtószabadság mint elismert és védett alapvető emberi jogok csaknem harminc éve megszakítatlanul integráns elemét képezik a jogrendszernek. E jogok a jogalkalmazási gyakorlat által kellő hangsúllyal veendők figyelembe, és ennek köszönhetően nemcsak a tételes jog szintjén, hanem alkotmánybírósági, hatósági és bírósági döntések ezreiben értelmeződnek újra és újra, kijelölve érvényesülési területüket és így határaikat is. Nem túlzás tehát a szólás- és a sajtószabadság robbanásszerű fejlődéséről beszélni Magyarországon a rendszerváltozás óta ehelt időszak tekintetében. Jelen kötet az e jogokkal kapcsolatban felmerülő egyes fontos kérdésekről szól, korántsem kimerítő jelleggel, de a tárgyak témák tekintetében jelezve a jogrendszer áhal az elmúlt három évtizedben bejárt utat, felvillantva a jogi gondolkodás és gyakorlat azon - mint említettem, korábban példa nélküli - gazdagságát, amelyet 1989-90 óta élvezhetünk. Ennek az örömteli fejleménynek elsődleges haszonélvezője mindenki, aki a demokratikus nyilvánosság egészséges működésében érdekelt, és minden jogtudományi okoskodás is elsősorban őket kell hogy szolgálja. Mert hiába érheti - mindenkor - kritika a szólásszabadság állapotát, ha hátrább lépünk mindennapi küzdelmeinktől, és az elmúlt évtizedek folyamatait egészében vizsgáljuk, akkor aligha lehetünk elégedetlenek a kimondhatóság e folyamatok által kijelölt határait szemügyre véve, feltéve hogy az öntudatos, bátor, véleményét másokkal megosztó és mások véleményére kíváncsi, de az emberi méltóságot tiszteletben tartó polgárt képzeljük el magunk elé ideálként, a szólásszabadságra vonatkozó joganyag áhal tételezett emberképként. A történelem érdekes fintora, hogy ezek azok az évek, amelyekben a korábbi szólásszabadság-dogmák sorra kérdőjeleződnek meg a nyugati világban is. Sorsszerű megkésettségünk ezúttal is tetten érhető. A demokratikus döntéshozatah segítő eszközt szeretnénk látni a szólásszabadságban, miközben a választási kampányok egyre kevésbé a racionálisan gondolkodó embert célozzák. Az igazság felderítését reméljük a szólásszabadságtól a vitás kérdésekben, miközben nem hiszünk már az objektív igazságok létezésében. Az államtól tartunk leginkább, amely a szabadságra veszélyes lehet, miközben a befolyásos, magántulajdonú technológiai óriásvállalatok ma már tömegesen és napi szinten korlátozzák a nyilvánosság működését, széles körben szükségtelenné téve a szólásszabadság cizellált doktrínáinak további finomítását.