Törvényalkotásunk hőskora [antikvár]

A centenáriumok korszakát éljük. A száz év előtti nagyszerű személyi leltárból előkerülnek a lángoló szavú költők, a híres szónokok, a magyar reformkorszak történelmét csináló államférfiak és sorban ünnepeljük születésük vagy haláluk századik évfordulóját. Ezek az évfordulók nemcsak egyes, irodalmunkban és történelmünkben meteorszerű működést kifejtett férfiak ünnepnapjai, ezek a fordulók egyúttal az európaivá létel mértföldkövei is. Ez az epocha azonban, a száz év előtti nagy magyar korszak, nem csupán a költőé, az íróé, a szónoké és az államférfiúé, - a toll és a szó finom reneszánszának ünnepléséből részt kér a magyar törvényalkotás is. A reformkorszaknak ez az ünnepe adta a szerző kezébe a tollat, amellyel emléket akar állítani a magyar törvényalkotás hőskorának és hőseinek. Ennek a hőskornak törvényalkotói igazi nagy törvényalkotó eszmények voltak. Koruknak saját nagy lelkük, műveltségük, élettapasztalatuk, haladásvágyuk sugallta nagy törvényeket adva, nem csupán a közhangulat fényképezőgépei voltak, hanem saját művelt agyuk és kifinomult ízlésük csiszolt termékeivel, a haladásnak és fejlődésnek az ő lelkükből szerteáradó kodifikációs eszméivel egyenesen új korszellemet teremtettek. Milliók lelkét megmozgatva, forradalom nélkül vitték át a nemzetet a szellemi átalakulás iskoláján. Történelmünk száz esztendő előtti korszakára visszatekintve, lelkünk tapsai nem csupán nekik szólhatnak.