Bővebb ismertető
A.) VÁLLALATI .JÖVEDELEM- ÉS BÉRSZABÁLYOZÁS
I.
A NYERESÉGADOZÁS
1983. január 1-től megváltozott a bér- és keresetszabályozási rendszer és ennek következtében részben a jövedelem szabályozás is. Az uj bérszabályozási rendszer szorosabb kapcsolatba került a jövedelemszabályozási rendszerrel a részesedési alapon és a progressziv nyereségadón keresztül. Ugyanakkor megszűnt az eddigi bérszabályozási rendszer sokszor kritizált növekmény -(bázis-) érdekeltsége, amennyiben az adózás nélkül megvalósítható bérszínvonal-emelés ezentúl nem a vállalati eredmény (nyereség, hozzáadott érték) növekményétől, hanem a gazdálkodás, a jövedelmezőség színvonalától függ.
Az uj bérszabályozási rendszer alapelvei röviden az alábbi tézisekben foglalhatók össze:
1. A szabályozás a bérek színvonalára irányul.
2. Elvileg a teljes bérszínvonal-növekmény adóköteles.
3. Az adó egy részét a rendszer különböző címeken elengedi.
4. A vállalatok egy részénél az adóelengedés a gazdálkodás eredménye (jövedelmezőség, létszám-gazdálkodás), más részüknél központilag kerül meghatározásra, vagyis továbbra is egymás mellett funkcionál a teljesitménytől függő (relatív) és az un. központi bérszabályozás.
Adókedvezményt a következő jogcímeken lehet igénybe venni:
a) A jövedelmezőség szintje alapján: a vállalatok a jövedelmezőségi mutatójukkal arányos mértékben mentesítést kapnak az adó befizetése alól. Az adóelengedés mértékénél a tárgyévi jövedelmezőségi mutatót [elszámolás (érdekeltség) alapjául szolgáló nyereség osztva a bérek és a nettó eszközérték összegével kell figyelembe venni, függetlenül attól, hogy ez a mutató hogyan változott az előző évhez képest.
1983-ban az un. bérszorzó mértéke 0,12. Ez azt jelenti, hogy ha a jövedelmezőségi mutató 1 56-os, akkor 0,12 %-os bérszínvonal-emelkedés után nem kell adózni. 15 %-os jövedelmezőségi mutatónál ugyanez a szám 15 x 0,12 = 1,8 %.
A jövedelmezőség szintje alapján legfeljebb 6 %-os béremelés adója engedhető el, vagyis a szabályozás a jövedelmezőséget 50 %-os mértékig honorálja.