Utolsók az egyenlők között [antikvár]

I. Bevezető A justizmordok elkerülhetetlen velejárói valamennyi igazságszolgáltatási rendszer működésének. Időről időre előfordulnak és nyilvánosságot kapnak rendkívül súlyos bűncselekmények utóbb megalapozatlannak bizonyult gyanújával eljárás alá vont, sok esetben el is ítélt személyek olyan ügyei, amelyekben az utólag megismerhető információk alapján úgy tűnik: az ellenük szóló bizonyítékok eleve gyenge lábakon álltak, vagy a hatóságok figyelmen kívül hagytak olyan tényeket, amelyek már az eljárás korai szakaszától kezdve alkalmasak lettek volna rá, hogy erős kételyeket ébresszenek az eljárás alá vontak bűnösségével kapcsolatban. Ha áttekintjük az ilyen, nagyobb nyilvánosságot kapott ügyek magyarországi listáját, azt látjuk, hogy - a nyolc emberéletet követelő móri bankrablás és a Balla Irma-gyilkosság kivételével — olyan eseteket találunk, amelyekben roma volt az utóbb felmentett terhelt. Az 1994-ben indult Pusoma-űgyben egy idős asszony megölése miatt folyó eljárásban egy értelmi fogyatékossággal élő nő - utóbb a bizonyítékok köréből kirekesztett - vallomása alapján került a hatóság látókörébe a pszichiátriai és mentális zavarokkal küzdő roma fiatalember, akit többszöri tanúkénti kihallgatását és következetes tagadását követően, az után gyanúsított meg a rendőrség, hogy az egyik kihallgatáson arról beszélt, álmában látta az áldozatot véresen. Előzetes letartóztatása alatt máig tisztázatlan körülmények között megtaláltak nála egy kézzel írt levelet, amelyben elismerte a bűncselekmény elkövetését. A bíróság 1995 márciusában hatévi szabadságvesztésre ítélte, sem Pusoma Dénes, sem a kirendelt védő nem fellebbezett. Később azonban kézre került a valódi tettes - miután egy zárkatársának elmondta, hogy valójában ő bántalmazta az idős asszonyt -, akinek bűnösségét a DNS-vizsgálat is igazolta. 1996 májusában szabadlábra helyezték, decemberben pedig fel is mentet-