Válaszok a terrorizmusra II. [antikvár]

ELŐSZÓ 2002-ben, többek között, azzal bocsátottuk útjára a Válaszok a terrorizmusra, avagy van-e út az afganisztáni „vadászattól" a fenntartható globalizációig című munkánkat -amely jelen kötet előzménye és egyben a terrorizmusról tudományos igénnyel írott első magyar nyelvű publikáció volt -, hogy elemzéseinket „bizonyos értelemben ma még korainak és kockázatosnak tartjuk". Azért fogalmaztunk így, mert a 2001. szeptember 11. után bekövetkező változásokat egyenlőtlen intenzitásúaknak, mélységüket és irányaikat tekintve pedig beláthatatlanoknak ítéltük. Az eltelt bő három és fél év több szempontból is igazolta akkori óvatosságunkat. Egyrészt az első sokkot követő félelmek, hogy tudniillik a terrorista merényletek gyakorlatilag egyfajta harmadik világháborúvá változtatják mindennapjainkat, annak ellenére sem igazolódtak, hogy időközben Európában - Madridban és Londonban - is sor került nagyobb méretű terrortámadásokra. Másrészt, 2002 elején ki gondolta volna, hogy 2003 márciusában az Egyesült Államok részben épp a terrorizmus elleni harcra hivatkozva egy olyan háborúba bonyolódik majd Irakban, melynek következtében Irak területe a nemzetközi terrorizmus egyik legfőbb terepévé válik, s ahol az amerikai katonai veszteségek napjainkban nagyságrendileg már megközelítik a szeptember 11-ei merényletek áldozatainak számát. Az első kötet kiadása óta eltelt idő lehetőséget ad arra is, hogy sokkal higgadtabban ítéljük meg a terrorizmust, mint biztonságpolitikai problémát, s hogy továbbgondoljunk és újrafogalmazzunk néhány akkoriban felvetett kérdést. A legfontosabb higgadt következtetések egyike az - amint azt a kötetünk Kelet-Közép-Európával foglalkozó, adatokban bővelkedő tanulmánya is megfogalmazza -, hogy a terrorfenyegetettség mértéke az Egyesült Államokban és Európában sokkal kisebb mértékű, mint ahogyan azt a politika és a média naponta közvetíti felénk, szerte a világban pedig meglehetősen eltérő intenzitású. A jelen tanulmánygyűjtemény tehát egyáltalán nem kívánja kiszolgálni a politikát ebben a tekintetben (sem), sőt ellenkezőleg, arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a nyugati politikai eliteknek a terrorfenyegetettség mantra-szerű emlegetése helyett vissza kellene térniük a valóságba, s végre helyi értékén kellene kezelniük ezt az egyébként valóságos biztonságpolitikai problémát.