Választójogi törvény [antikvár]

A Magyar Népköztársaság Országgyűlésérnek 1983. évi téli ülésszakán politikai és jogi szempontból egyaránt kiemelkedő jelentőségű törvényhozási aktusra került sor: a Parlament megvitatta és elfogadta az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról szóló törvényjavaslatot. Az új választójogi törvény - az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról szóló 1983. évi III. törvény, melyet összeállításunkban a továbbiakban "választójogi tövény"-ként említünk - megalkotása fontos eleme a népképviseleti rendszer további tökéletesítésének, ami viszont alapvető társadalompolitikai célunk, a szocialista demokrácia fejlesztésének kulcskérdése. E törvény foglalja ugyanis jogi formába a választási rendszer korszerűsítését, amely biztosítani hivatott, hogy az állampolgárok a maguk által választott népképviseleti testületeik, képviselőik útján aktívan és hatékonyan vegyenek részt az országos és a helyi politika alakításában, a szocialista állam irányításában, a közügyek intézésében, valamint a társadalmi, állami, gazdasági tevékenység ellenőrzésében. Nemcsak az új választójogi törvény jelentőségének kellő értékeléséhez, hanem a tételes választójogi rendelkezések megértéséhez és helyes alkalmazásához is jó szolgálatot tesz - a magyar jogalkotásban egyedülálló méretű - társadalmi vita tanulságainak emlékezetünkben tartása, amely vita a választójogi törvény megalkotását megelőzte. Ez a társadalmi vita - melyben sok tízezer állampolgár vett részt és mondta el véleményét, tett javaslatokat - amellett, hogy erősítette a népben a társadalmi rendszer iránti bizalmat, a szocialista nemzeti egységet, közel 25 000 javaslattal, észrevétellel segítette elő a törvényjavaslat végső szövegének kialakítását. További hasznos javaslatok kaptak hangot az országgyűlési képviselők csoport-ülésein az országgyűlési bizottságok vitájában és az 1983. december 22-i parlamenti plénumon.