Vallásszabadság [antikvár]

A VEGYES HÁZASSÁGOKBÓL SZÜLETENDŐ GYERMEKEK VALLÁSBELI NEVELÉSÉRŐLMindazon jogok és kötelességek között, melyeket a törvényhozás magas céljának elérésére gyakorol, véleményem szerint nincs egy, melynek teljesítése áldóbb s melynek elmulasztása a nemzetre nézve károsabb lehetne, mint azon jog és kötelesség, mely a törvényhozásnak a nevelés elrendezése iránt adatott. Ez teszi a jelen pontnak egész fontosságát, s éppen csak annyiban kívánok szólani, amennyiben ezen pont a nép nevelését illeti, s ezért az egész törvényhozásnak legnagyobb érdekében fekszik. A kérdés tehát csak az: vajon azon nevelési rendszer, mely eddig a vegyes házasságoknak egy nagy részében létezett, ti. az, hogy a gyermekek különböző vallásokban neveitettek, kívánatos-e; megférhető-e a jó neveléssel vagy nem; s vajon azon mód, melyet a ts. KK. és RR. jelen izene-tökben ajánlanak, megférhet-e inkább egy jó és célszerűbb neveléssel, mint az előbbeni? Ezen kérdés megfelelésére nézve nem lehetek kétségben. A XVIII. században volt egy nagy író, ki a gyermekek nevelése iránt azt javaslá, hogy a gyermekek tizennyolc éves korukig semmi vallásban ne neveltessenek. Ezen nézet - meggyőződésem szerint - hibás, de talán még védhető. De oly író, ki azt állította volna, hogy a gyermekek jó nevelésére az volna szükséges, hogy a gyermekek két vallásban neveltessenek, sem a XVIII. században nem volt, hihetőképp nem lesz a jelen században is. A kérdés pedig az: vajon a gyermekek különböző vallásban való neveltetése által nem eszközöltetik-e éppen az, hogy a gyermekek két vallásban neveltetnek? Azt hiszem, hogy igen. Mondhatjuk talán, hogy a vallásos neveltetés az ilyen esetekben egészen külön-választatik, hogy a katolikus gyermek katolikus módon fog oktattatni vallásában, a reformált gyermek reformált módon,163