Váltságdíj vagy halál! [antikvár]

1992. július 10. A Magyar Televízió 22 órás Esti egyenlege után szinte automatikusan kapcsolok át a RAI, az olasz TV1-es csatornájára. Amato, az új miniszterelnök beszél. Mintha "beléfojtanák" a szót, hirtelen a bemondó arca jelenik meg a képernyőn, s mint a maga is most hallja először a hírt, lelkes izgalommal jelenti be: "A kis Farouk szabad!" Az olasz hírszolgálat gyorsasága, miként oly sok éven át Rómában a terrorizmus éve, Moro egykori miniszterelnök elrablása és fogvatartásának hónapjai alatt, most is odabilincsel a képernyőhöz. Villámgyors megszakítások, képváltások, miközben megállás nékül fut a szalagcím: "Faroukot kiszabadították!" Ellentmondó hírek: fizettek érte két milliárd líra váltságdíjat vagy sem, kiszabadították avagy a banditák engedték szabadon? És újabb kérdések: hogyan lehetséges, hogy a 8 éves Farouk 177 napos fogság utáni szabadulásáról az első hír egy órával korábban hangzott el ahhoz képest, hogy a megcsonkított fülő kisfiút 23 óra 5 perckor megtalálták a félelmetes hírű banditafészek, Orgosoló közelében? Kinek köszönhető a kiszabadítás: az emberrablók kézrekerítése már évekkel ezelőtt megszervezett különleges alakulatoknak-e avagy az életfogytiglani börtönre ítélt, de most "véletlenül" otthoni őrizetre, szárdíniai otthonába visszatért Graziano Mesinának, a szárd banditizmus és emberrablások leghírhedtebb vezérének, kinek élettörténetével e könyv hasábjain majd megismerkedhet az olvasó.