Vámjogszabályok 2000. I-II. [antikvár]

A millennium éve jó alkalmat ad történelmünk áttekintésére, arra, hogy a múltról, e nép ezer évéről reális képet alkossunk, emlékezzünk többek között azokra, akikre büszkék lehetünk, akiknek köszönhetjük, hogy Európa területének mindössze egy százalékát elfoglaló országnak rangja, híre van a világban. A vám története elválaszthatatlan része az ezer éves múltnak, s egyben gazdaságunk fő krónikáját is tükrözi. Az önálló magyar vám- és pénzügyőrség 133 éve alakult, de az elmúlt egy évtized soha nem tapasztalt fejlődést, túlzás nélkül állíthatjuk: sorsfordulót hozott. A rendszerváltáskor sokan úgy vélték, s nem alaptalanul, hogy a szabadpiaci versenyben, a vámok leépülésének korszakában - ez be is következett - e testület jelentősége csökken. Az utóbbi állításra az élet rácáfolt, sőt az ellenkező folyamat játszódott le: a vámnak soha nem volt akkora szerepe a tisztességes piaci verseny megteremtésében, a gazdaság védelmében és szabályozásában, mint most. A második világháborút követően negyvenöt évig a magyar exportot és importot a KGST országokkal folytatott árut áruért" kereskedelem határozta meg. így a testület gyakorlatilag csak adminisztratív feladatokat látott el, ahogy mi a szakmában mondjuk: felíró hivatali szerepet töltöttek be. Igaz, 1968-ban már voltak kísérletek, hogy igazi piaci viszonyokat teremtsünk, de ezek nem valósultak meg. Az 1980-as évek kisebb változásokat hoztak és bővült az export-import jogosultságú vállalatok köre, de számuk alig érte el a háromezer-négyszázat. Valamennyien jól tudtuk, hogy a rendszerváltás fordulatot hoz az ország politikai, társadalmi környezetében és gazdaságában is. Egy évtizedre visszatekintve elmondhatjuk, hogy akkor ilyen jelentős változásokra és különösen az utóbbi években bekövetkezett fejlődésre nem számítottunk. A vám- és pénzügyőrségnek igazodnia kellett a privatizációhoz, a gazdaság teljes szerkezetének megváltozásához, ami magával hozta, hogy már a '90-es évek első felében több mint százharmincezer ügyfelünk volt. Ha reális képet akarunk alkotni, be kell vallani, hogy a gyors változások rendkívüli feladatok elé állították a testületet, hiszen sem a jogi háttér nem volt biztosítva, sem elegendő jól képzett szakemberrel nem rendelkeztünk. A dualizmus korában alkották meg az önálló magyar vám- és pénzügyőrség első törvényeit, majd a magyar Parlament 1925-ben fogadta el az új Vámtörvényt, a második világháborút követően pedig kormány- és miniszteri rendeletek sokasága, végrehajtási utasítások szabályozták munkánkat. Ez a jogi háttér már nem felelt, nem felelhetett meg az új társadalmi kihívásoknak, a megváltozott gazdasági környezetnek, a modern kor nemzetközi elvárásainak. Cégek százezrei alakultak, a vállalkozók döntő többsége pontosan tudta, hogy ezernyi nehézséggel kell szembenézniük, becsületes módon, munkával, az új megoldások keresésével akarták, s akarják jövőjüket megalapozni. Az ügyeskedők gyorsan megtalálták a paragrafusok közötti kiskapukat, a munka nélküli jövedelemszerzés legkülönbözőbb módjait.