Vázlat a gazdálkodással kapcsolatos jogszabályok és alkalmazási gyakorlatuk témakörének a jogi szakvizsgára való felkészülést elősegítő tanulmányozásához [antikvár]

I. FEJEZET ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEK. A GAZDÁLKODÓ SZERVEZET FOGALMA 1. A GAZDÁLKODÁSSAL KAPCSOLATOS JOGANYAG JOGI TERMÉSZETE A gazdálkodással kapcsolatos jogszabályok ismertetéséről készült jelen anyag - a jogi szakvizsgáig való felkészülést segítő más jogterületeket feldolgozó vázlatokhoz képest - részben eltérő közelítésű. A jelen vázlatban ugyanis nem egy viszonylag egységes, homogén jogszabályi anyag - például a Polgári Törvénykönyv meghatározott részének - ismertetésére kerül sor, hanem a gazdálkodási szférát számos, különböző jogszabályok rendezik, és e jogszabályok általában nem sorolhatók be jogdogmatikai szempontból egyik vagy másik jogág kizárólagos keretei közé. A vegyes jogági jellegű és különböző szintű jogszabályokban megjelenő joganyag mégis mutat olyan általános vonásokat, amelyekre célszerű a figyelmet felhívni. a./ A nemzetgazdaság az 1989/90. évre tehető rendszerváltással a korábbi tervgazdasági rendszerről a piacgazdaságra tért át. Az áttérés természetszerűen nem egyik napról a másikra, egycsapásra történő váltást jelent, hanem azt, hogy ettől kezdődően és a jövőben is a törvényalkotó a gazdaság intézményeit, az ezeket kifejező jogintézményeket a piacgazdaság modellje szerint kezdte meg folyamatosan kiépíteni (illetve a régebbi jogintézményeket átalakítani). A jogalkotás szempontjából tehát egy olyan folyamatról van szó, amelynek végső célja a piacgazdasággal konform jogi struktúrák törvényi-jogszabályi kialakítása. Ebben az átalakuló társadalmi helyzetben a gazdálkodásra, a gazdasági szférára vonatkozóan folyamatosan újabb és újabb törvények és más jogszabályok jelennek meg. A jogszabályok ismertetését tartalmazó vázlat ezért egy adott időpontban a hatályos joganyagot tükrözheti, e joganyag természetes és szükségszerű változásai miatt azonban az ismereteket folyamatosan aktualizálni kell. A gazdaságijoganyagot érintő nagyszámú új jogalkotási termék indokolja az 1994. december 31-én lezárt korábbi vázlat újraszerkesztését is. b./ Az Alkotmányban rögzített piacgazdasági modell számára a tervgazdaság (akár direkt, indirekt, vagy szimulált piacot alkalmazó változata) struktúrái nem elfogadhatók. A piacgazdasággal ellentétes, na a gazdaságban csak meghatározott szervezetek, közelebbről a szocialista társadalmi tulajdon hordozói vehetnek részt meghatározó súllyal, a magántulajdon hordozói, ennek szervezeti nem, vagy csak csekély súllyal. Jogi közelítésben nem fogadható el, hogy a gazdaság résztvevői között diszkrimináció érvényesüljön, a magánszemélyeket ne illessék meg ugyanazok a gazdasági természetű jogosítványok (akár az anyagi jogok, akár az eljárási jogok területén), mint a korábban privilegizált szervezeti formákat. A piacgazdaság eltérő tulajdoni struktúrát feltételez, a tulajdoni formák egyenrangúságát kifejező szektorsemlegesség elvére épül, az állam (állami tulajdon) fokozatosan kivonul a gazdaságból. A gazdálkodás az áruviszonyok logikájára épül fel, középpontjában az árutermelés áll, amelyből következik, hogy a gazdálkodás valamennyi résztvevője elviekben is azonos jogi helyzetbe kerül (versenysemlegesség elve), az üzletszerű tevékenység mozgatója a nyereségérdekeltség, az értékviszonyokat a kereslet-kínálat összefüggései mozgatják. A téma szempontjából ez azért lényeges vonás, mert a piacgazdasági modell - amely tehát az áruviszony logikájára épül - a korábbiaktól eltérően súllyal a polgári jogágban jelenik meg. A polgári jog szabályozza az