Vörös polip [antikvár]

1. Bevezető E könyvet azoknak szántuk, akik megértik, hogy nem az számít, ki minek vallja magát, hanem az, hogy miszerint cselekszik. Ugyanis az minősíti az embert. így a kedves olvasót is, aki most még eldöntheti, hogy a sarokba vágja az írást, vagy a tisztánlátás végett végigolvassa a művet. Sietek leszögezni, hogy akik valamiféle baloldalt mocskoló írásra számítanak, csalódni fognak, mert a történetünk nem attól érdekes, hogy messzemenő következtetéseket vonna le a hatalmon lévők elmúlt négy évének botladozásairól, ügyetlenkedéseiről, kontárkodásairól, szellemi képességeiről, az elhivatottságuk vagy teljesítményük hiányáról, hanem attól, hogy megkérdőjelezhetetlenül - pártállásra való tekintet nélkül -, mindenki számára bizonyíthatóan igaz. Mint, ahogy az is, hogy történetünk egyes szereplőinek a magatartása akkor is elítélendő lenne, ha éppen nem a magukat baloldalinak nevezetteket érintené kellemetlenül. Az igazság -, jó esetben - pártsemleges. S, azért nem mehetünk el szó nélkül a legkisebb szabálytalanság mellett sem, mert társadalmunk többségét mégiscsak azok a törvénytisztelők alkotják, akik az írott és íratlan szabályok betartását nemcsak magukra, de a családtagjaikra, és a barátaikra nézve is kötelezőnek érzik. 5, hogy mi volt a motiváció e könyv megírásánál? Az igazság keresése, fehárása, megmutatása. Az a szerkesztőségbe érkező telefonhívás, amelyet történetünk egészen kis részének a publikálását követően kapott a szerző. A fenyegető telefont -, baráti csevelynek álcázva az, az egykori MSZMP - s hölgy engedte meg magának, aki évekkel korábban munkatársa volt e könyv szerzőjének, s aki -, úgy tűnik - igencsak jó kapcsolatokat ápol a megyei közgyűlés elnök asszonyával. Átlátszó érdeklődését azzal kezdte, hogy: "Mi újság veled? Évek óta nem hallottam a hangod." és azzal a kérdésbe burkolt fenyegetéssel fejezte be, hogy: "Hogy mersz te az én barátnőmről ilyeneket írni?" Mintha legalábbis a megyei elnök asszony egy felsőbb hatalom képviselője, egy felsőbbrendű kaszt megközelíthetetíen, kritizálhatatlan (kis)királynéja lenne. Maga a magyarok Nagyasszonya. Na, az ilyen reakciók erősítik meg a szerzőt, abban, hogy jó úton jár, amikor az olvasók elé, tárja a történetet.