A csecsemőtápszer, a radar és a kettős könyvelés [antikvár]

1 Az eke Képzeljünk el egy katasztrófát! Itt a civilizáció vége. Összetett és bonyolult modern világunknak befellegzett. Az ok most nem lényeges. Történhetett bármi: sertésinfluenza vagy atomháború, gyilkos robotok támadása vagy zombiapoka-lipszis. Tegyük fel, hogy a néhány szerencsés túlélő egyikeként mi is megúsztuk. Nincs telefonunk. Persze, ha volna, sem működne. Nincs internet. Nincs áram. Nincs üzemanyag.' Négy évtizeddel ezelőtt James Bürke tudománytörténész a Connec-tions (Kapcsolatok) című televíziós sorozatában már felvázolta ezt a forgatókönyvet. És feltette azt az egyszerű kérdést, hogy modern világunk összeomlása esetén, a létfontosságú technológiai vívmányokhoz való hozzáférés elvesztésével honnan kezdenénk újra? Mire volna szükség önmagunk - és a civilizáció hamvainak - életben tartásához? A megfejtés egy egyszerű, ám mindent átformáló találmány: az eke.^ És tényleg: az eke feltalálása indította útjára a civilizációnkat. Végső soron az eke volt modern gazdaságunk megteremtője, amely egyben mai korunknak is alapja, annak minden kényelmével és frusztrációjával: elégedettséget érzünk a jó minőségű és bőséges élelem miatt; gondtalanná tesz a gyors internetes keresés lehetősége; élvezzük a tiszta víz áldását; vagy örömet lelünk egy videójátékban. De persze rémisztő a levegő- és a vízszennyezés, rettegünk a csalóktól, szenvedünk az idegőrlően monoton feladatoktól vagy éppen attól, ha nincs munkánk. Tizenkétezer évvel ezelőtt elődeink majdnem teljesen nomád módon éltek, vadásztak, és a világon mindenütt leraboltak mindent, amit