A felnőttképzési támogatási rendszer elemzése, különös tekintettel a normatív támogatásokra, javaslat a rendszer korszerűsítésére [antikvár]

Az oktatás és képzés, ezen belül a felnőttképzés állami támogatási rendszere, mivel részben/egészben állami feladatról van szó, minden társadalmi, gazdasági rendszerrel együtt, azokkal összefüggésben folyamatosan alakul. A felnőttképzés 1990 előtti rendszerének állami támogatása az állami vállalatokon keresztül valósult meg, a tervgazdaság, illetve az egyes vállalatok költségvetésében tervezetten. A tanfolyamok szervezése is oktatással, képzéssel, továbbképzéssel foglalkozó költségvetési intézményeken keresztül történt. A rendszerváltás után az állami szektor visszaszorulása, az erőteljes privatizáció folytán a felnőttképzés területén egyrészt jelentős visszaesés volt tapasztalható, másrészt a rendszer átláthatatlanná vált. A felnőttképzés (tanfolyami képzés) statisztikai adatgyűjtése jó néhány évig szünetelt. Rendszeres információ csak az iskolarendszerű felnőttképzésről állt rendelkezésre. Másik lényeges tényező volt a munkanélküliség megjelenése és felfutása, mely szükségessé tette a foglalkoztatási törvény megjelenését. E törvény szabályozta és szabályozza ma is a regisztrált munkanélküliek és a munkanélküliséggel veszélyeztetettek képzési támogatását, forrást is rendelve hozzá a Munkaerőpiaci Alap keretein belül.Párhuzamosan e folyamatokkal az EU új célrendszerében megfogalmazta a felnőttképzés fontosságát s elsősorban foglalkoztatási irányelveiben annak prioritást is adott. E felismerések, s a hazai igények is feszíteni kezdték a meglévő kereteket, s így a szakképzési hozzájárulás amúgy is táguló felhasználási rendszere 1997-től a saját dolgozók képzésére is kiterjedt, először a bérköltség 0,2, később 0,5 %-ára.