Bővebb ismertető
Fejlődő szocialista mezőgazdaságunk az újszerű problémák egész sorának megoldását várja az üzemszervezés elméleti és gyakorlati művelőitől. E feladatok sorában egyike a legfontosabbaknak: olyan, tudományosan megalapozott módszerek kidolgozása és gyakorlati kipróbálása, amelyek alkalmasak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek gazdálkodási tevékenységének elemzésére, objektív jellemzésére és a különböző szövetkezetek gazdálkodásának egymásközti összehasonlítására. Mindeddig azonban még sem nálunk, sem külföldön nem sikerült ezt a feladatot megnyugtatóan megoldani.E tanulmány szerzője a Mezőgazdasági Üzemszervezési Kutatóintézet (korábban Mezőgazdasági Szervezési Intézet) kötelékében évek óta foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Munkája során az üzemszervezésnek mind elméleti, mind gyakorlati művelői igen értékes támogatásban részesítették. Köszönettel tartozik egyrészt a Magyar Tudományos Akadémia Ökonómiai és Üzemszervezési Főbizottságának, amely e tanulmány egyes alaptéziseit (így különösen a gazdálkodási eredmény meghatározását) akadémiai vitaülés elé bocsátotta 1957-ben. A Főbizottság 1959 júniusában ismételten foglalkozott a könyvben ismertetett módszertan kérdéseivel. Másrészt külön köszönet illeti a kísérleti és szakoktatási intézményeket, illetve az adatgyűjtőket, akiknek munkája nélkül a feladatot aligha oldhatta volna meg. Különösen értékesek voltak azok a helyi értekezletek Orosházán és Kaposváron (de voltak ilyen értekezletek Mosonmagyaróváron, Szombathelyen, Szegeden, Gyöngyösön és más helyeken is), amelyeken a termelőszövetkezeti vezetők, elnökök, agronómusok, könyvelők a mezőgazdasági igazgatás dolgozóival együtt vitatták meg az eredmények értékelését és elemzését. Éppen ezért a szerző úgy érzi, hogy nem puszta formaság, amikor mindvégig többes szám első személyben szól az olvasóhoz, hanem annak a kifejezésre juttatása, hogy valóban kollektív munkának, az elmélet és a gyakorlat szoros együttműködésének eredményeiről számolhat be...