A gazdasági nyitottságról [antikvár]

Tanulmányom rövid előtörténete a következő: Két évvel ezelőtt kutatási témaként "A külgazdaság és a fejlesztési politika kapcsolatának" vizsgálatát kaptam. Munkám kezdeti szakaszában természetesnek az tlint számomra, ha a témát a külgazdaságból kiindulva közelitem, mivel - feltételeztem - így ex ante vizsgálatra adódik lehetősée, mig ellenkező esetben a vizsgálat elsősorban utólagos hatások konstatálására kényszerül. Gazdaságunk külkereskedelemre utalt gazdaság. Jellemzői: viszonylag kis terület, alacsony lélekszám (abszolút értelemben, és nem a területhez képest), jelentős nyersanyagok hiánya, s ami - ezekből következik - a téma szempontjából nagyon fontos: mindez piacproblémaként jelentkezik. Belső piacunk, akár beszerzési, akár értékesitési piacként értelmezzük, a jelenleg világviszonylatban élenjáró technikai szint mellett szűk és autarchiás jellegű gazdasági strukturánk következményeként szinte csak gazdaságtalan termékek előállítására képes, erre is csak a hiányzó alapanyagok importjával. A külső piacokon (főleg a tőkésen, de egyre inkább a szocialistán is) helytállni csak nagyon modern termelési technika és technológia alkalmazásával tudunk (tudnánk). Jelenleg modern technikára elsősorban import utján tehetünk szert, ezzel pedig eljutottunk a cimben szereplő két tényező közötti szükségszerű kapcsolathoz. Ha a szükségszerűség elismerésén tul akarunk jutni, el kell hagynunk az általánosság szintjét, s konkrétabban kell vizsgálnunk, hogy milyen a viszony a külgazdaság és a fejlesztési politika között. Ez történhet a fizetési mérleg - egyenleg problematikájának középpontba állitásával, s az egyenleg javitáson keresztül, annak alárendelve kimutatható, hogy a külső piacoknak hatással kell lenniük fejlesztési döntéseinkre. Bár a fizetési mérleg egyenlege is koncentráltan kifejezi, hogy korábbi fejlesztési döntéseink során jól vagy rosszul vettük-e figyelembe a világpiaci igényeket és lehetőségeket, a téma vizsgálatánál mégsem ebből indulok ki. Mégpedig azért nem, mert - szerintem - ez a megközelítés csak utólagos (ex post) vizsgálatra ad lehetőséget. A fizetési mérleg ilyen vagy olyan egyenlege következmény, hosszabb távon elsősorban a fejlesztési politika milyenségének a függvénye. A külgazdaság és a fejlesztési politika kapcsolata, kapcsolatuk szorossága inkább fUgg az ország nyitottságának illetve zártságának fokától. Hozzávetőlegesen ugyan, de meghatározható a nyitottságnak az a sávja, amelyen belül kényszerítő szükségszerűség a kUlső piaci orientáltság általában, a fejlesztések esetében pedig különösen. Ezzel objektív mércéhez