A globalizáció hiénái [antikvár]

Amennyiben a különböző izmusokat teljesen lecsupaszítjuk, lehúzzuk róluk a díszes, megtévesztő szándékkal rájuk ruházott csomagolást, és meglátjuk a maguk pőre valóságukban, azonnal szembetűnővé válik, hogy semmiféle érdemi különbség nincs közöttük. Mindösszesen a retorika az, amely ilyen vagy olyan módon más és más színezetet ad ezeknek az ideológiáknak, de a vége mindig ugyanaz: a társadalom jelentős hányada számára nyomor, szenvedés, milliók halála, nélkülözése, és végül az öltönyös, nyakkendős barbárság diadala. Nem szól másról, mint a legszélesebb értelemben vett néprétegek tökéletes, mindenre kiterjedő elnyomásáról és kizsákmányolásáról. A globalizmus az előző kísérletek, „fejlődési” szakaszok egyfajta „csúcspontja”, az azokból következő, az Elit szándékai szerinti végállapot. „A társadalmi evolúció csúcsa, amelyen túl - a szűkre szabott társadalmi eszményképük szerint - már nincs semmi...” Manapság már elvetendő, sőt, megvetendő a feudális, kommunista, avagy fasiszta rendszerek alkalmazása... A jelenlegi trend szerint a „globalizmus az elképzelhető legtökéletesebb gazdasági és társadalmi szisztéma, amely biztosítja egyrészt a demokráciát, szavatolja az emberi alapjogok érvényesülését, munkát, jövedelmet ad, fejlődést, és azonos, tehát átlátható jogrendszert teremt a világ minden pontján”. A különböző kereskedelmi, gazdasági és politikai uniók, szövetségek egyetlen hatalmas, az egész bolygót behálózó rendszerré állnak össze, amely „azért áldásos, mert így valósul meg a szabad áru- és munkaerőáramlás ideája”. Ez az áldott nagy szabadság azonban elsősorban a nagyvállalatokra, a multinacionálissá terebélyesedett cégekre, és nem a társadalomra, az emberekre, a munkavállalókra vonatkoztatható. A globalizáció voltaképpen nem más, mint maga az Új Világrend. Legalábbis annak egyfajta bábállapota, egy előkészítő fázisa, amelyben a társadalmi, gazdasági és politikai folyamatok összeolvadnak, sematikussá válnak, vagyis az egész világ uniformizálódik. Egyforma üzemek, áruházláncok, áruk, termékek, ugyanaz a jogrendszer, mindenütt hasonló környezet várja a tisztelt nagyvállalkozókat. Nagyon kényelmes, hiszen az embert így nem érhetik kellemetlen meglepetések. Az uniformizálódás nem egy újkeletű jelenség és szándék. Elvetni minden különbözőséget, sokszínűséget, ugyanolyan mesterkélt és már középtávon is élhetetlennek, elviselhetetlennek bizonyuló arculatot adni a különböző népeknek, országoknak, ugyanazt a környezetet megteremteni mindenhol. Még az embereket is uniformizálni akarják például a divattrendek, az egyfajta kultúra akár erőszakos terjesztésével. Így ugyanazok a gondolkodási és viselkedési sémák alakulnak ki az egész emberiség esetében, vagyis a teljes populáció nem csak hogy könnyedén irányíthatóvá, utasíthatóvá, de nagyszerűen kiszámíthatóvá is válik... „Nincs új a Nap alatt”, ez köztudott. Az emberiség túlnyomó része ugyanis amióta világ a világ, elnyomásban és nélkülözésben vegetált. Az őskorszak óta mindig minden egyes népcsoportra, nemzetre, országra vagy birodalomra rátelepedett egy úgynevezett „Elit”, amely kikiáltotta magát vezető testületnek, és onnantól kezdve ilyen vagy olyan módszerekkel biztosították azt, hogy az emberek soha ne tudjanak szabadulni az éppen aktuális, általuk kialakított rendszerből. A történelemnek nincs olyan szakasza, ahol ne egyfajta alárendeltségben lennénk a kevesek által. Hívhatjuk ezeket a rendszereket különbözőképpen és hazudhatjuk azt, hogy ezek között hatalmas különbségek vannak, de az igazság az, hogy pl. a feudalizmus és a demokrácia között „csupán módszertani különbségek mutatkoznak...” Az alaphelyzet mindig ugyanaz: A hétköznapi ember, az egyszerű munkavállaló, az úgynevezett „lakosság” vagy „nyáj” arra rendeltetett, hogy kiszolgálja az aktuálisan hatalmon levőket, termelje számukra a profitot, de leginkább az extra profitot.